atyafiságos egyezség

az a megállapodás, amely az → osztályos atyafiság között jött létre a vitás hagyatékot illetően a vita lezárásaképpen, hatósági közvetítés útján vagy anélkül. A hagyaték megosztását célzó → osztály számtalan jogi és technikai problémát vetett fel, amelyekből sokszor ádáz vitákra, veszekedésekre került sor az érintett → rokonság körében. Jelentkezhettek ilyen problémák a törvényes öröklés és a → végrendelet útján történő öröklés esetén egyaránt, mert az örökösök nem érezték igényeiket kielégítve, és a méltányosság, a helyi szokás (→ öröklési jogi szokások) vagy egyéb indok alapján felléptek a hagyatékkal szemben. A bíróság vagy a vitában közvetítő szerepet játszó esküdt a vitatkozó feleket egyezség megkötésére igyekezett rábírni, és ha ez sikerült, az egyezségről okiratot készítettek, amelyet sok helyen a községi elöljáróság külön kezelt vagy az atyafiságos egyezségek könyvébe bejegyzett. Az atyafiságos egyezségről további viták esetén hiteles másolatot lehetett kérni. Az atyafiságos egyezség nemcsak a szülő halála után, hanem már életében is rendezhette a vagyoni kérdéseket; ilyen esetben örökösödési szerződés jellegével bírt. Az atyafiságos egyezségek a helyi szokások érvényesülésének gazdag forrásai és bizonyítékai, sokszor a törvénnyel és a végrendelettel szemben is átmentik a helyi → szokásjogot. Alakiságaira az okiratokra vonatkozó előírások voltak érvényesek. – Irod. Tárkány Szücs Ernő: Vásárhelyi testamentumok (Bp., 1961).