Bakonyalja

TARTALOM

bakonyi kanászkalap

bakonyi cifraszűr

a → szűrfajták között a legrövidebb és a legbővebb. Egész Veszprém megye erdős tájain viselték a pásztorok, fiatal cselédek, zsellérek, de a szegénylegények is. Gallérja is a legnagyobb, és majdnem olyan hosszú, mint maga a szűr. Mivel oldalai homorúak, e gallér sarkai hegyesek voltak, „fecskefarkú”-nak is nevezték őket. Rövid ujjait kerek posztódarabokkal befenekelték. A bakonyi kanászok ugyanis derekukon nem viseltek készséget (→ pásztorkészség), mint az alföldi pásztorok, kisebb használati tárgyaikat a szűr ujjában tartották. Oldala → aszajból és → pálhából állott, és lefelé erősen bővült. Mivel a kanászszűr igen bő volt, az egyik vállon lecsúszott. Hetyke legények így is viselték. Elöl szíjcsat tartotta össze a bakonyi cifraszűrt, amely néha → sallangos volt, s a sallangot a háton átvetve viselték. A bakonyi cifraszűr díszítése főképpen a cinóberpiros szegés és a rátét. Színhatása a vörös szegéseken, foltokon és díszítményeken nyugszik. Nagyobb piros posztófoltot az oldal és a pálha összetoldása fölött találunk H betű formában. Ennek alakja és mérete állandó és nem hiányzik egyik dunántúli cifra kanászszűrről sem. Leggyakoribb rátét a tulipán. A rátét gyakran feketével kontúrozott. A késői darabokon egyre gyakoribb a fekete díszítmény. Feketék voltak a szűr alján levő csíkok és a → patkónak nevezett díszítmény. – Irod. Györffy István: Magyar népi hímzések, I. A cifraszűr (Bp., 1930); Palotay Gertrúd: Szűrhímzés-öltésmódok (Népr. Ért., 1930).