bodrogközi viselet

a Tisza, a Bodrog és a Latorca által közrefogott mocsaras vidék mintegy 50 magyar községének kevéssé jellegzetes viselete, mely kb. a 19–20. sz. fordulóján virágzott. Kisipari termékeit Sátoraljaújhelyen vásárolták, akárcsak a hegyköziek (→ pusztafalusi viselet). Viseletük is hasonló, de a férfiaké régiesebb. A szűcsmunkák helyi stílusúak. A bodrogközi viselet és népesség nem teljesen egységes. DNy-i csoportja (Karcsa, Cigánd stb.) ref., az ÉK-i részen ref. kisnemesi községek és Lelesz körül egy r. k. csoport helyezkedik el. E két csoport szerint tárgyaljuk viseletüket. – A férfiak posztókalapja Karcsán pl. fekete, gömbölyű fejű, széles felálló karimával. A vászongatya, ill. ünnepre való gyolcs rojtos gatya 4 szélből készül, és DNy-on féllábszárig, ÉK-en bokáig ér. Kézelőtlen bő ujjú vászoningük madzaggal zárul, kis felálló nyaka van. A kézelős gyolcsing később terjedt el. Mindkettőnek alját bekötve viselik. Derekukra 3 ujjnyi széles, fekete, rézgombokkal kivert szíjat tesznek, melyet baloldalt sárgaréz csat zár színes bőrsallangokkal. Zsinórozott fekete posztómellényük álló nyakú, gombos; nyitva viselik. A karcsai lehajtós nyakú selyemmellény hátába színes selyemszalagokat fűznek. Az ellenzős posztó- vagy szövet csizmanadrág és ujjas (rokk) is fekete, néha zsinórozott. A templomi alkalmakat kivéve egy szél sima kötényt (surc vagy kötő) is kötnek, köznap sima vászonból valót vagy kékfestőt, lakodalomba szőttes híműt. Télen fekete vagy zöld selyemmel hímzett, ujjas kurta → ködmönt, a gazdagok juhbőr bundát viselnek. De elterjedtebb a térdig érő → guba, gazdagoknak göndör fekete, szegényeknek fehér. A csizma fekete, oldalt varrott, puha szárú, sarkantyús. A pásztorok féllábas → bocskort viselnek. – A lányok hajukat vagy simán hátrafésülik (DNy), vagy középen kettéválasztják és a fülnél sodrást készítenek (ÉK), majd hátul lelógó fonatba (csurka) fonják, ünnepen színes selyemszalagokba fogva. A fonat tövén és végén is szalagcsokrot viselnek. Az asszonyok középválasztékot húznak, a homlokuk körül kicsipkézik, hátul befonják és bádogfésű vagy fadarab segítségével kontyba tűzik a tarkójukon (ÉK) vagy feljebb (DNy). Karcsán a konty elálló, hegyes. ÉK-en szabott, áll alatt kötős, fehér csipkés fejkötőt is viselnek. DNy-on a fejviselet alsó rétege hátrakötő kendő, ünnepre fekete alapú selyemből, amely alól elöl szélesen kilátszik a haj. Hátul feltűrik a kendő lelógó csücskét, másik két sarkát – amely bojtos – Karcsán felkötik a fejtetőre. A felső, áll alatt kötős kendő fehér csipkeszerű vagy színes kelméből való, Karcsán merevített. – Testi ruhaként kevesebben viselik a hosszúinget, többen az ingvállat és a pendelyt. Bevarrott ujjú ingválluk köznapra pamutvászon szűk ujjal, gombolós hasítékkal; ünnepre gyolcsból készül, hasíték nélkül, kerek kivágású nyakkal. Bő ujját könyök fölé tolva vagy hímzett kézelővel, vagy fodrosan, behúzott madzaggal rögzítik. A 3 szél vászonpendely (ingalj) térd alatt végződik. Alkalmanként derekán körben fúrt lyukakba húzott madzaggal húzzák össze, vagy derékpántba rögzítettek a ráncai. Fölötte köznap egy 4–6 szél kartonból vagy barhentból varrt alsószoknyát (kabát) viselnek, ünnepen két, 8 szélből álló, csipkés aljú keményített gyolcsszoknyát. A felső szoknya (kabát) 8–10 szél nehéz szövetből, kasmírból vagy selyemből készül, nyitott apró vagy levasalt nagy ráncokkal, az alján fekete bársony- vagy zsinórszegéssel. DNy-on féllábszárig, ÉK-en majdnem bokáig ér, és az alsók kissé kilátszanak alóla. Ugyanolyan hosszú a kötény; 2 szél kékfestőből készül, esetleg színes díszvarrással összeállítva. Bársony, kasmír vagy szövet pruszlikjuk magasan záródó. Díszei a zsinórozás, a bársonycsíkok és a piros farkasfog. A vállkendő rojtos, sötét alapszínű, virágos selyem vagy csipkés kelme. Karcsán szabott szárny alakú, kötőszalaggal ellátott vállkendőt is viselnek. A hímzett gyolcs kézbeli kendő kerek vagy szögletes horgolt széllel. Nyakukban a fiatalok két sor fehér, néha színes gyöngyöt viselnek, hátul fehér szalaggal. Ujjasaik a szoknyához hasonló anyagból, de elütő színben készülnek. Szabásbeli változataik: pászos, ráncoska, titya, széleresztő. A cigándiak ködmöne barnára színezett, fodros aljú fekete prémmel, piros irha övvel és rátétdísszel, valamint színes selyemhímzéssel készül. Viselnek → gubát és a férfiakénál szűkebb bundát is. Fekete ünnepi csizmájuk oldalt varrott, puha szárú; a lányoké ráncos, az asszonyoké sima. Zöld és piros selyem géptűzés díszíti, magas sarkát rézszögekkel mintásan kiverik. DNy-on bőr és bársony papucsot is viselnek. – Irod. Gönyey Sándor: Az abaújmegyei Pusztafalu népi építkezése, kendermunkája és népviselete (Népr. Ért., 1939); Varga Marianna: Pusztafalu, Füzérkajata és Karcsa községek tánc alkalmával hordott viselete az 1900–1920-s években (Pusztafalutól–Karcsáig, Abaúj megyei táncok és dalok, Bp., 1953).

1. Ajándékvivő asszony öltözete (Bodrogköz, 20. sz. első fele)

2. Vőfély, szőttes kötényben, kezében szalagos fokos (Cigánd 20. sz. első fele)

3. Asszony gubában és kisbundában. Rekonstrukciós felvétel, a jelzett öltözetdarabokat a 20. sz. első felében hordták (Bodrogköz)

Fodros aljú női ködmön háta, rátétes és hímzett díszítéssel (19. sz. második fele, Cigánd, Zemplén m.)