bokázó

a magyar táncok újabb típusainak (→ csárdás, → verbunk, → népies műtáncok) jellegzetes mozdulata, ill. motívuma, melynek változatos plasztikai, ritmikai és dinamikai megjelenítése lehetséges. Az ún. → sarkantyús táncoknál különösen nagy szerepe van a bokázónak. A bokázó mint jellegzetes sorzáró motívum különösen a verbunkos zenéhez kapcsolódik. Minden második vagy negyedik ütem befejezése után üti össze a táncos a bokáját, ill. a sarkantyúját. A hármas bokaösszeütés pedig a 3 vagy 5 szótagú záró ütemet veri ki. Ez az ún. sorzáró vagy → bokázó ütem. A sarkantyú pengetését, a bokázást tánctörténeti forrásaink a 18. sz. végétől sűrűn emlegetik. A népies műtáncokkal kapcsolatos leírások „urak bokázóját”, „hölgyek bokázóját” különböztetnek meg. – Irod. Róka Pál: A táncművészet tankönyve (Bp., 1900); Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai (Bp., 1924).