Borsszem Jankó

mitikus, emberfeletti erejű → mesehős. Egy borsszemtől fogant. Megszületése napján már beszél, sőt parancsolgat. Számos mese hőse, a magyar népmesekutatás azonban „Az elrabolt királykisasszonyok megszabadítása” típus (AaTh 310, 301A) egyik redakcióját kapcsolta nevéhez és személyéhez, melyet a nemzetközi népmesekutatás újabban az orosz népmesekatalógus nyomán az AaTh 312D típusszámon tart nyilván (a redakciót Honti János a 312 számmal jelölte). Cselekménye: falusi házaspárnak 3 fia és 3 lánya (2 fia és 1 lánya) van. A fiúk szántani mennek, s meghagyják lánytestvérüknek, hogy az általuk húzott barázdán vigye utánuk az ebédet. Három sárkány azonban megsemmisíti a legények barázdáját, másokat húznak helyettük a maguk kastélyáig s ily módon mindhárom lányt elrabolják. A három fiútestvér a lányok felkeresésére indul, meg is találják őket, de a sárkányokkal való küzdelemben elpusztulnak (vagy a sárkányok felakasztják őket a füstre). Évek múlva anyjuk egy borsszem lenyelése következtében fiút szül, s az útra kel testvérei felkeresésére. A lányokat sorra megtalálja, a sárkányokat megöli s fivéreit feltámasztja. A fiúk azonban haragusznak öccsükre, egy nagy fához kötözik, amelyet az kihúz tövestől és világgá megy. Az erdélyi változatokban Borsszem Jankó gyakran oly módon tudja meg anyjától, hogy voltak testvérei s ha igen, mi lett a sorsuk, hogy a ház talpa alatt csecset kér. Az anya eddig nem mert utószülött fiának az eltűnt testvérekről beszélni, attól való féltében, hogy őt is elveszti, a gerendák súlya alatt elmondja a történteket (AaTh 327B*). A mesének egy másik egyszerűbb formája csupán három meggondolatlan kívánság következtében elrabolt lánytestvérről szól. Ebben a redakcióban „A sárkány barázdája” epizód hiányzik. Hőse olykor Borsszem Jankó, máskor Vas Laci, ismét máskor „Zöld levél”, „Zöldág” vagy Virág Péter; a nevek a hős származására és erejére utalnak (AaTh 312). A redakció egyik változata, Majláth János, ill. Kazinczy Ferenc „Vas Laci” c. bonyolult szövege már a 19. sz. közepén, majd Benedek Elek feldolgozásában a század végén is ponyvára került, s az egész magyar nyelvterületen igen népszerű lett, számos egyszerűsített népi változatát jegyezték fel és publikálták (Kálmány Lajos, Dégh Linda stb.). A két redakciónak 16, ill. 13 változatát ismerjük, valamennyit a magyar nyelvterület keleti feléből. A nemzetközi meseanyagból különösen az orosz és a román változatok állnak közel Borsszem Jankó és Vas Laci meséjéhez. (→ még: Fehérlófia, → hősmese, → mitikus mese) – Irod. Schullerus, A.: Verzeichnis der rumänischen Märchen und Märchenvarianten (Helsinki, 1928; FFC 78.); Kovács Ágnes: Kalotaszegi népmesék (II., Bp., 1943; UMNGy, VI.); Ortutay Gyula–Katona Imre: Magyar parasztmesék (I., Bp., 1951); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957); Dégh Linda: Kakasdi népmesék (II., Bp., 1960; UMNGy IX.); Andrejev, N. P.: Az orosz mesetípusok Aarne-rendszerű mutatója (Bp., 1960).