boszorkánymondák

a → hiedelemmondák leggazdagabb típuscsoportja. → Fabulatok, olykor → hiedelemmesének is minősíthető epikumok tartoznak ide. Az élményelbeszélések zöme a boszorkányok tulajdonságait, rendkívüli képességeit illusztrálja a csodálkozó kívülálló szemszögéből, vagy pedig a boszorkány által elkövetett → rontás helyrehozásának „receptjét” tartalmazza egyedi példán keresztül. A költészet szférájába tartozó szövegtípusok is rendkívül gazdag anyagot reprezentálnak. A leginkább állandósult boszorkánymonda-szerkezetek a következők: I. Tudományszerzés. 1. A tudományra vágyó elrettentése. → Vándormonda, tulajdonképpen → példázat. A boszorkánytól valaki (anyától leánya) meg akarja tanulni a tudományt. a) Mezőre mennek. Előbb egy „nyüves kutyát”, majd csókolózó galambpárt látnak. A jelölt bogáncskóróra áll, dongó repül felé, de nem meri lenyelni. A boszorkány elmondja, hogy a nyüves kutya azt példázza, aki lenyeli, a galambpár pedig azt, aki nem nyeli le a dongót (ti. magát a tudást). A jelölt elborzad, eláll tanulási szándékától. b) A jelölt a boszorkánynál a szoba közepén először békát, másodszor fetrengő disznót, harmadszor liliomot lát. c) A jelölt a boszorkány „fejében keres”: kígyót, békát lát benne. d) A boszorkány az egyik vázába élő ibolyát, a másikba száraz bogáncskórót tesz. e) A boszorkány a jelöltet mezsgyén vezeti. Odafelé undok csúszómászókat, visszafelé liliomot lát. A jelölt minden esetben eláll szándékától. 2. Tudományszerzés keresztúton. Általában az erre vonatkozó hiedelem illusztrációi. Típussá szerveződött szüzsé: a keresztúton álló jelöltnek megpróbáltatásai végén azt kell mondania: „Nem hiszem, az istent, csak a babos fazekat” (csuprot stb.). Ettől megborzad, nem mondja ki, ill. így kiált: „Hiszem istent, sz ... k a babos fazekotokba!” – II. A boszorkány leleplezése. Kapcsolatban van a boszorkány különféle átváltozásaival: figyelemre méltó, hogy szinte minden „ál”-alakhoz tartozik jellemző mondatípus. 1. Legáltalánosabb: a tehén hasznát meglopó állat alakú boszorkányt a helyszínen bántalmazzák. Ennek nyomai a boszorkányon megmutatkoznak. Vagy tejveréssel stb. megidézik, és így nyilvánvalóvá válik az illető boszorkány volta. 2. A békaalakban megjelenő boszorkányt mezőn járók megetetik. A hálás boszorkány asszony (bába) képében viszonozza a vendéglátást (rendszerint szomszéd faluban, vásárkor) és felfedi kilétét. 3. A boszorkány megbeszéli társával, hogy szederinda alakban megsebesíti fiát, aki ettől meghal. Menye kihallgatja, hazatérő urát megelőzve levágja (kikapálja) a szederindát. Anyósa megsebesül (meghal). Ugyanennek a szüzsének változata: A boszorkány darázs képében akarja fia szemét kiszúrni: a menyecske a darázs szemét szúrja ki. A boszorkány anyós megvakul. 4. Forgószélbe baltát, kést stb. vágnak, a boszorkány megsebesül, ill. a boszorkánynál megtalálják az elhajított tárgyakat. Lelepleződik. 5. A boszorkány gombolyaggá változik. Tűt szúrnak bele, megsebesül. 6. Mezőn járók vonuló (veszekedő) vadlibákat (ludakat) látnak, egyet ledobnak (lelőnek) közülük. a) Földre érve vénasszonnyá változik. b) Megeszik a libát. Tűzbe vetett tollai égett ruhaszagúak. Később egy idegen ember keresi a feleségét, elárulja, hogy az boszorkány volt, liba képében szokott járni. 7. Megpatkolt boszorkány. Az egyik legnépszerűbb mondatípus: igen közel áll a meséhez (BN 335**). Két (kovács) legény közül az egyik mindig fáradt, álmos. Társának bevallja, hogy éjjelente lóvá változtatják, nyargalnak rajta. Társa segítségével a következő éjjel megelőzik a boszorkányt, fejébe csapják a kantárt és ő változik lóvá. Kifárasztják, megpatkolják (kováccsal megpatkoltatják). Reggelre a mester felesége (fiú keresztanyja stb.) beteg, lerántják a takaróját és megtalálják kezén-lábán a patkókat, a boszorkány meghal (elkergetik, újra lóvá kell változnia, hogy a patkókat leszedhessék stb.). Előfordul, hogy éjjel kint járók gyanús lóval találkoznak, megpatkolják stb. (→ megnyergelés). Gyakran kapcsolódik ehhez a típushoz a boszorkánymulatság néhány motívuma. 8. Túrót okádó boszorkány. Fiú (szolgalegény, menyecske stb.) gyanúsnak találja, hogy anyja (gazdasszonya, anyósa stb.) sok túrós ételt (rétest) készít, noha csak egy tehene van. Meglesi főzés (réteskészítés) közben: az asszony okádja a túrót (padlásról, kihúzott „péterszegen”, fagörcsön keresztül). Többet nem eszik a főztjéből, a boszorkány lelepleződik. Rokon típus: a boszorkány tojást tojik, meglesik, lelepleződik. – III. Boszorkánymulatság. Elszemélytelenedett, állandósult mondatípus. Vázlata: éjjel mezőn járó (felesége után lopakodó) ember kastélyt talál; mulatnak benne. Közéjük áll. Aranypoharat csen, tarisznyába dugja, szegre akasztja. Elálmosodik, elalszik. Reggel csipkebokor alatt ébred, tarisznyájában lókörmöt talál (→ kísértetek vonulása). E típus elé gyakran kerül a csodás utazás motívuma: 1. valaki meglesi, hogy a boszorkány (szállásadó nők, anyósjelölt és lánya stb.) kenőccsel keni hónalját. Utánozza őket (de hozzáköti magát a szövőszékhez). Láthatatlan lesz, utánuk röpül, részt vesz a mulatságon. 2. Boszorkányok hordója. Lakodalomkor a legény (vőfély) meglesi a két főzőasszonyt, akik hordóra ülnek. Beleül az egyikbe. Varázsszavakat mondanak: „Köd előttünk, köd utánunk, minket senki meg ne lásson!” „No, ott sötétedj, ahol világosodj!” stb. Levegőben repülve érkeznek a mulatság színhelyére. A hívatlan (avatatlan) lelepleződése: A boszorkányok koccintáskor varázsszavakat mondanak: „Bugy-burugy komámasszony!” „Billents kóró, komámasszony!” stb. A hívatlan elvéti: „Isten éltesse!” Eltűnik minden, pincében (elhagyott helyen) marad, a mulatság kellékei átváltoznak. Gyakori befejező motívum, hogy a hívatlan vendég visszatér a mulatságból, leleplezi a boszorkányokat, akik megfenyegetik. A boszorkánymondák a magyar nyelvterület egészén élnek. – Irod. Balassa Iván: Karcsai mondák (UMNGy, XI., Bp., 1963); Pócs Éva: Zagyvarékas néphite (Népr. Közl., 1964); Béres András: Rozsályi népmesék (UMNGy. XII., Bp., 1967).