boszorkányperek

TARTALOM

bot alá való nóta

bot

a gyalogjárást biztonságosabbá tevő, megmunkált, formált husáng. Bizonyos foglalkozások (→ lápi bot, → csörgősbot), tisztségek (bíróbot) nélkülözhetetlen tárgyi kelléke. Pásztorok, csőszök, kerülők, erdőt, hegyet járó emberek nem indulnak el bot nélkül (→ pásztorbot). Készítésének legnagyobb mesterei a pásztorok voltak, akik a kiszemelt fát gyökerénél, bunkóval vágják ki. A bunkósbot egyben védekező fegyvere a gyalogos vándornak. Egyes tájakon, pl. a Felföldön a bot hozzá tartozott a férfiviselethez. A felnőtt ember bottal indult a vásárba, búcsúba, lakodalomba, másik faluba, messze városba, de még a bíróságra is. Volt, aki 3–4 különböző formájú botot is tartott otthon. A pásztorok különösen kedvelték az ólmos végű, fém- vagy csontbetétekkel díszített bunkósbotot. Idősek részére görbe botot maguk a parasztok is készítettek vagy kézműveseknél, falusi ezermestereknél rendelték meg. A botokat gyakran díszítették (Ádám–Éva, → állatalakok, → emberábrázolás, → kígyó). – Irod. Madarassy László: A palóc „binkó” és egyebek (Népr. Ért., 1933); K. Kovács László: Botpárgolás (Népr. Ért., 1935); Paládi-Kovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása (Műveltség és Hagyomány, 1965).