harmatszedés

a magyar → népi hitvilág → mágikus eljárása, amelynek célja elsősorban a nagyobb tejhaszon biztosítása volt, más tejhasznának elvételével vagy csökkentésével; ritkábban a jó kenyér vagy egyéb házi haszon biztosítása. Általában → Szent György napján, ritkábban → pünkösdkor, → nagypénteken, a → boszorkányperek tanúsága szerint régen → Luca napján is végezték. A hit → boszorkány tevékenységnek tartotta, gyakorlatilag azonban bárki végezhette. A valóságban is gyakorolt eljárás volt (még a közelmúltban is előfordult), de kapcsolódik hozzá több, csak → hiedelemmondákban megfogalmazódó elem is. A művelet lényege a harmat összegyűjtése. Ez leginkább valamilyen ruhadarabnak (lepedő, abrosz, ritkábban kötény, szoknya) a füvön (legelőn), ritkábban gabonatáblán való húzogatásával történt, napkelte előtt vagy éjfélkor, gyakran meztelenül. Otthon a lepedőt stb. kicsavarták az abrakba vagy a búzába, kenyérlisztbe; vagy a harmatos füvet a tehénnek adták. Mindezek eredményeképpen a hit szerint a tehéntől több tehet fejtek, miközben más tehenek tejhozama csökkent; vagy jobb kenyeret sütöttek. A művelet végzése közben általában mondókát is mondtak (pl. „Viszek is, hagyok is”; „Felét viszem, felét nem”). A hiedelemmondai megfogalmazásokban általában éppen e szövegek képezik a központi magot, amennyiben a mondák legtöbbje arról szól, hogy egy „laikus” utánozni akarván a boszorkányok tevékenységét, rosszul értett, eltorzított szöveget mondott. Ennek következtében visszájára fordult a varázslat, a kelleténél több tejet adott tehene, vagy a boszorkányok bosszút álltak titkuk kileséséért. A boszorkányperek tanúsága szerint az eljárás – ellentétben a mai, főleg mondai megfogalmazásokkal – a múltban elevenen élt a gyakorlatban. Alapja részint a boszorkányok tejvarázsló ténykedésére vonatkozó, részint a harmat mágikus erejébe vetett hit. Mindkettő igen régi, Európa-szerte elterjedt, és sok helyen életben tartotta a harmatszedés önálló hiedelemkörét. Az eljárás a német nyelvterületen leginkább Walpurgis éjjeléhez (május 1.), a délszlávoknál Szent Iván és Szent György napjához, a románoknál és ruténeknél Szent György napjához kapcsolódik, sokszor a magyarral egyező formában. A félreértett szöveg mondai motívuma is sok helyen ismert. Egyéb, harmattal kapcsolatos mágikus eljárások is általánosan ismertek, főleg növényi és állati termékenység biztosítására és → szépségvarázslás céljából; nálunk e körbe tartozik pl. a Dunántúlon elterjedt pünkösdi harmattal való mosdás vagy a szórványosan ismert májusi harmatos füvön való hempergés; de rokon a márciusi hólé hasonló felhasználása is. – Irod. Munkácsi Bernát: A harmatszedéssel való kuruzslások és rontások (Ethn., 1903); Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925).

A harmatszedő asszony a harmatos lepedőt kicsavarja az edénybe (Szuhahuta, v. Heves m.)

Az összegyűjtött harmatot a kovászba öntik, hogy több legyen a kenyér (Szuhahuta, v. Heves m.)