hátravető

1. a főkötő fölé boruló gyir (fátyol), időseknél gyolcs → fejkendő. Hossza 2 m, szélessége 50–60 cm. Úgy tették a fejre, hogy fele előre, fele hátra borult. A kendő széléit kétoldalt felhajtották, majd az előre borult részét így hátravetették és a bajhoz tűzték. Az Ormánság jellegzetes ünnepi viselete volt a múlt század végéig. (→ pacsa) – Irod. Kiss Géza: Ormánság (Bp., 1937). – 2. hátravető vagy átalvető a neve az → alföldi cifraszűrökre és a → bihari cifraszűrökre jellemző, a → bakonyi cifraszűrnél is előforduló díszítésnek. Gombkötő készítette több ágú zsinór vagy szíj a szűr elején, amelyet a fejen át hátradobnak, s ott csüng. Az ugyancsak gombkötő készítette → összeakasztóhoz tartozott. A matyók átvető zsinórja 6–9 ágú is lehetett. – Irod. Györffy István: Magyar népi hímzések. I. A cifraszűr (Bp., 1930); Györffy István: A matyó népviselet (Bp., 1956).