házasuló királyfi

→ tréfás ballada. Az egész nyelvterületen elterjedt, meglehetősen egységes szövegű, mesei kicsengésű ballada. Szegényes ruhába (kocsis, koldus) öltözött királyfi feleségül kéri a bírólányt, de az elutasítja. A szegény (kosárkötő vagy árva) lány szívesen fogadja őt és eljegyzi. Másodszor a királyfi díszes ruhában megy a bírólányhoz, aki most már feleségül menne hozzá, de ezúttal a királyfi utasítja el őt. A kosárkötő lány is tisztelettel fogadja, de házassági ajánlatára nemet mond, mert szegény kérőjéhez ragaszkodik. A királyfi ekkor felfedi magát. Első feljegyzését 1809-ből egy → kéziratos énekeskönyvből ismerjük. A játékos hangulatú, ma már gyermekjátékként élő ballada társadalmi-erkölcsi mondanivalóját már Erdélyi János gyűjteményében (Pest, 1846) is megtaláljuk: „Gazdagnak gazdag kell, szegénynek szegény kell.” Tragikus változata is ismert, amely szerint a királyfi megöli a bírólányt. Laza szerkezetét az ismétlésekkel előadott eseményszál és a visszatérő táncdal jellegű refrén teszi egységessé (→ strófaismétlő ballada). Tartalmi és formai sajátosságait illetően közel áll a Kétféle menyasszony balladához. Európai párhuzamait nem ismerjük. – Irod. Stoll Béla: Két ballada-változat (Népr. Közl., 1962); Ortutay Gyula–Kriza Ildikó: Magyar népballadák (Bp., 1968)