tréfabeszéd | TARTALOM | tréfás dal |
vidám, komikus gondolatmenetű vagy ilyen elemeket tartalmazó → ballada. A magyar népköltészetben három fajtája ismert: a) amikor a konfliktus derűs, komikus befejezésben oldódik fel, ill. az ellentétek nevetségessé válnak. (Pl. → Csudahalott, ügyes hűtlen asszony, és a → házasuló királyfi balladája.) A tréfás balladáknak ebben a fajtájában megtalálhatók a klasszikus balladák sajátságai (konfliktus előzményei, összecsapás, katarzisélmény, de a kimenet nem tragikus, hanem komikus); b) helyzet- és jellemkomikumra alapozott tréfás balladában már az expozíció determinálja a tréfás jelleget. A magatartásbeli fogyatékosság, jellembeli gyengeség végletes ábrázolása az alapja ezeknek a vígballadáknak (pl. → gunaras lánya, a, → gyáva szerető, hitetlen férj, → megcsalt férj, → rossz feleség stb.). Műfajilag közel állnak a gúnydalokhoz (→ csúfoló); c) a → trufa jellegű, epikumra építő, parodisztikus balladák újabb csoportot jelentenek. A magyar anyagban a tréfás balladának ez a válfaja kevéssé alakult ki. A megcsalt férj ballada egyes változatai mutatják a trufaballada (Schwank-balladen. Fabliau Ballad) jelleget. Az olasz, német, angolamerikai balladaköltészetben azonban a tréfás balladának ez a fajtája rendkívül népszerű. Irod. Roberta, W. E.: Comic elements in the English traditional ballad (JIFMC. 3. 1951); Kriza Ildikó: Ungarische Scherzballaden (Acta Ethn., 1972); Hrabalová, O.: Der Katalog der tschechischen Schwankballaden (Praha, 1972).