hazugságverseny

→ keretmese, melynek típusait, aszerint, hogy a királyi udvarban, a földesuraság házánál vagy a kocsmában játszódnak le, a → novellamesék, ill. a → hazugságmesék közé sorolja Thompson, jóllehet van közöttük → hiedelemmese jellegű is. A legismertebb: a királykisasszony ahhoz megy feleségül, aki olyat hazudik, amit ő vagy apja nem hisz el. A kérők sorra megjelennek, képtelenebbnél képtelenebb dolgokat állítanak, a királykisasszony és apja mindenre azt mondják: „Elhiszem!”, s a kérő fejét karóba húzzák. Megjelenik a nagyotmondó legény, aki ugyancsak képtelenséget képtelenségre halmoz, végül hirtelen azt mondja, hogy a király öregapja az ő öregapjánál kanász volt, vagy hogy a királykisasszony k... a, mire az kijön a sodrából: „Nem igaz, hazudsz!” és a legény elnyeri a királykisasszony kezét (AaTh 852; 11 változat). Más keretek: úr és szolga, nemes és jobbágy fogadnak, az lesz a nyertes, aki olyat mond, amit a másik nem hisz el (AaTh 1920C; 7 változat); „A legnagyobb hazug ingyen kap vacsorát” (AaTh 1920E; 1 változat); az óriás három juhásznak (favágónak, vadásznak) csak akkor ad tüzet, ha olyat hazudnak, amit ő nem hisz el. Ha nem, nyársra húzza, megsüti és megeszi őket (AaTh 1920H; 4 változat); két (három) szabadságos katona hazafelé való útjukban kenyeret vagy más értéktárgyat talál. Azé lesz, aki olyat mond (álmodik), amit a másik nem hisz el (MNK 1920K*; 7 változat). A „díjnyertes” hazugságok: az óriás káposzta (melynek árnyékában egy regement hűsöl) és a hozzávaló óriás üst (AaTh 1920A; Thompson, Motif-Index X1401, X1030.1.1.); az óriás tojás (AaTh 1960L; Thompson, Motif-Index X1813) és egyéb óriás (apró) állatok és tárgyak; → égben járás (AaTh 1889E); a nagyotmondó legény és testvérei a trágyát tévedésből a szomszéd földjére hordják, és mikor rájönnek tévedésükre, megfogják a föld négy sarkát és átborítják a magukéra. Bevetik fűmaggal, tölgyerdő nő rajta. Disznót visznek bele makkoltatni. A király öregapja a kanász (MNK 1920J*); → apám lakodalma (AaTh 1962); a szabadságos katona és a cigány az úton hazafelé menet egymásnak dicsekszik: a cigány apja szép házával, rengeteg pénzével, a katona erre lakonikusan csak annyit mond, hogy az ő apjának olyan lova volt, amelyik egyik évben csikót, a másikban cigányt ellett. Megnyeri a fogadást. Bár a keret és a hazugságmese-mag látszólag független egymástól, az → affinitás vagy az uzus elvének megfelelően bizonyos kerethez csak meghatározott hazugságmese illeszthető. Pl. „A trágyahordók tévedése” (MNK 1920J*) hazugság rendszerint „A nagyotmondó legény” (AaTh 852) típusba, „Apám lakodalma” (AaTh 1962), a „Tűzvásárlás mesemondással” (AaTh 1920H) típusba, a cigány és a katona párbeszéde pedig mindenkor „A cigány és a katona vetélkedése” (MNK 1920K*) típusba illeszkedik. A változatok nagy száma mutatja a forma népszerűségét. – A hazugságverseny egyik válfaja, amikor a főhazugnak segítőtársa is van, aki megerősíti a hazugságot. Legismertebb ilyenfajta mesetípus: A hazug és a szót szóra mondó (AaTh 1920A): szegény ember dologkerülő fia útnak indul, hogy hazugsággal megkeresse kenyerét. Maga forma ember társul hozzá. Találkoznak a szolgabíróval, aki kérdi: Mi újság Pesten? – Ég a Duna. – A szolgabíró 25-öt veret rá. A másik ember tanúskodik, hogy sok sült halat árulnak a piacon. A szolgabíró 500 Ft bánatpénzt ad a megvert embernek, hogy fel ne jelentse. Találkoznak az alispánnal: – Mi újság Pesten? – Akkora madár lebeg a Duna felett, hogy egyik szárnya Pest, a másik Buda fölött van. Megkapja a 25 botot. A társa tanúskodik, akkora tojást látott, hogy 300 ember vasrúddal emelgette. Megkapja az 500 Ft-ot is. Találkoznak a főispánnal: – Mi újság Pesten? – Meghalt Krisztus. – 25 bot. – Az angyalok feketébe öltözve járnak le s fel az égi lajtorján. 500 Ft. Megosztoznak a pénzen, a botütéseken nem tudnak (4 változat). Kedvelt hazugságversenyforma még: a szabadságra, vakációra hazafelé tartó katonák, diákok egymást iparkodnak képtelennél képtelenebb állításokkal, kalandokkal elképeszteni; a földesúr, a kocsmáros ingyen ételt, italt, szállást biztosít annak a vendégnek, aki olyat hazudik, amit ő nem hisz el. Eszerint a nagyotmondás még a közelmúltban is a mulattatás, a szellemi sport egyik formája volt. Specialistái kaszárnyai, kollégiumi, sőt paraszti környezetben itt-ott ma is felbukkannak. – Irod. Bolte J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (I–V., Leipzig, 1913–31); Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (II., Pécs, 1940); Kovács Ágnes: A bolondmesék típusmutatója (Kézirat az MTA Népr. Kutatócsoport Adattárában); Baughman, E. W.: Type and Motif Index of the Folktales of England and North America (The Hague, The Netherlands, 1966; Indiana University Folklore Series Number 20); Stroescu, S. C.: La typologie bibliographique des facéties roumaines (II., Bucuresti, 1969).