hetedik gyerek

a magyar néphit → természetfeletti erejű személye. Szerencsés volt, mindent tudott, a jövőbe látott. Meglátta a földbe rejtett kincset (→ kincs) általában hét, Szarvas vidéki hit szerint tizenegy és huszonegy éves korában, ill. addig, amíg szűz. Acéltükörre vagy hüvelykujjának körmére nézett: Szilágyságban a két hüvelykujj körmét előbb kristályüveggel megkaparták, azután általános hit szerint fehér mákolajjal, néhol szentelt olajjal, ill. gyíkolajjal megkenték, háromszéki szokás szerint még lepedő alá is bújtatták, és a körmöket egymás mellé téve, azokon át merőn a földre nézett. Udvarhelyen azt tartották, hogy ez csak akkor sikerülhet, ha a hetedik gyerek jámbor, nem káromkodó; szalontai hiedelem szerint, ha virágvasárnap született. Az egész nyelvterületen hitték, hogy sikeresen gyógyít. Kinyomkodta a csömört, derékfájáskor a lefektetett beteget lábbal megtiporta, hát-, nyak-, vállfájáskor ecetes vizes kézzel megnyomogatta, meghúzogatta, dörgölte, masszírozta, a hóttetemet (porckinövést) megvágta, szétnyomogatta, kivált ha vakkörme volt bal keze kisujján; a → szemverés ellen sikeresen készített szenes vizet. A szemfájást a Bakonyban úgy is gyógyították, hogy a beteg ingnyakába piros cérnával a hetediknek született asszonnyal varrattak néhány öltést. Ha a hetedik gyerek foggal született, a palócok szerint barboncás (→ garabonciás), a sárrétiek szerint → táltos lett. – Irod. Szendrey Zsigmond: A nép élő hitvilága (Ethn., 1938).