heverő

a parasztház kiegészítő bútora, nappali pihenőágy (→ ágy). Tájnévi változatai: gyalogágy, gyermekágy, hentergő, hencser, hömbölygőágy, kiságy. Kialakítására az ágyban alvás állandósulásával került sor. Mo.-on úri-polgári házakból a 17. sz.-ban találtak először adatot róla, a parasztságnál valószínűleg a 18. sz.-ban kapott polgárjogot. Előbb az asztalos készítette ágy által eredeti helyéről (→ szobaberendezés) kiszorított → dikó, → ágyszék töltötte be ezt a szerepet, majd a kiöregedett, megkurtított lábú, asztalostól vett ágy, ill. az utóbbi mintájára összeütött priccs. A heverő a szobában állhatott a kemence mellett (→ vacok), esetleg a hátsó ágy helyén, nyáron a tornácon, a 20. sz.-ban a lakókonyhában is. Fejpárnával, pokróccal terítve mindig készenlétben állt, ha éjjel is aludtak rajta, úgy a fölösleges ágyneműt nappalra bevetették a szobabeli ágyba. – Irod. Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); K. Csilléry Klára: Vázlatok a tiszaigari népi lakáskultúrából (Ethn., 1952); Döppe, Friedrich: Deutsche Bauernmöbel (Leipzig, 1955); B. Sergő Erzsébet: Dunaújvárosi (Pentelei) népi bútorok (Alba Regia, 1963); Deneke, Bernward: Bauernmöbel (München, 1969).