himpók

a népi → állatgyógyászat betegségelnevezése. Az inpókos kifejezés legkorábban Calepinus szótárában (1585) fordul elő. Etimológiája tisztázatlan. Országszerte ismert kórforma: ló csánkízületének (lábtőízület, tarsus) belső oldalán az ízület felszínére is kiterjedő, csontsarjadzással járó idült torzító gyulladása. Változatos elnevezései: inpók, impók, hólyagos himpók, száraz himpók, pók, csánkpók, csúzpók, csűdpók, érpók, hüvelypók, vápáscsontpók, vérpók, vízipók, a lovak sántaságának egyik leggyakoribb oka. Bár egészen más jellegű megbetegedés, nem választják el élesen a → holttetemtől; gyógymódjaik is zömükben azonosak. Gyógyítása: hővel (forró vas, faggyú, vaj), vegyszerekkel (királyvíz, mész) roncsolják, majd növényi főzettel (bodzagyökér), sós agyaggal kezelik. – Irod. Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp., 1914); Vajkai Aurél: Egy bakonyi falu paraszt állatorvosai (Ethn., 1938); (Eckhardt Sándor) Balassi Zsigmond: Lovak orvossága (Bp., 1957).