icinke-picinke

láncszerkezetű tréfás → gyermekmese. Jelentéktelen történet, melynek különös kedvességet ad az, hogy a mesemondó minden főnévhez hozzáteszi az icinke-picinke jelzőt. Egy icinke-picinke asszonynak volt egy icinke-picinke tehene, azt megfejte egy icinke-picinke sajtárba, egy icinke-picinke szűrőn beleszűrte egy icinke-picinke fazékba. Volt egy icinke-picinke macskája, az megitta a tejet (fellökte az icinke-picinke fazekat), mire icinke-picinke gazdasszonya egy icinke-picinke sodrófával úgy elverte, hogy elbujdosott a háztól (AaTh 2016; folytatása néha AaTh 210). A mesét nálunk a nyelvterület középső részén a 19. sz.-ban négy változatban jegyezték fel. Valamennyi menete megegyezik Arany László változatáéval, s különbözik Móricz Zsigmond közismert meséjétől. Móricz tréfás állatmeséinek folklórforrása nem ismeretes, s így nem tudjuk „Iciri-piciri”-jéből mi származik a népköltészetből, s mi saját hozzáköltése. A típus egész Európában ismert. (→ még: formulamese, → láncmese) – Irod. Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957); Aarne, A.–Thompson, Th.: The Types of the Folktales (FFC 184. Helsinki, 1961); Kovács Ágnes: A XX. században rögzített magyar népmeseszövegek XIX. századi nyomtatott forrásai (Népi Kultúra – Népi Társadalom, II–III., 1969).