íz

1. a mai → népi gyógyászatban már nem használatos, csak szitkokban (Hogy az egye meg! Tépjen szét az íz! Hogy az íz essék a torkába! stb.) előforduló betegségelnevezés. Egyéb nevei: isz, ísz, ziz. A leírások alapján skorbutra, stomatitisre, nomára, carcinomára gondolnak. Megbízhatóan nem azonosítható. Kiveszett szájbetegségről lévén szó, legvalószínűbb, hogy skorbut lehetett. Növényi és egyszerű kemikáliákból készített orvosságokkal gyógyították, csodás gyógyulásáról is írnak a források. A finnugor eredetű szót → lélek elképzelésekkel is kapcsolatba hozták. – Irod. Berde Károly: A magyar nép dermatológiája (Bp., 1940); Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (I–IV., Bp., 1929–40); Kiss Géza (Keresztes Kálmán): Ormánysági szótár (Bp., 1952). – 2. → rokonság