kakaska és a jércike, a

→ láncmese, → halmozó mese, funkciója szerint → gyermekmese. A jércike (kakaska) egy szem kökényt, vadkörtét, dióhéjat nyel és fuldokolni kezd, elküldi a kakaskát (tyúkocskát) vízért. Kút zöldgallyért, fa koszorúért (menyasszonyi koszorúért) küldi a szép lányhoz, szép lány cipőért a vargához, varga csirizért a macskához, macska tejért a tehénhez, tehén szénáért a kaszáshoz, a kaszás megszánja, de mire a kakaska visszatér, a tyúkocska megfullad a kökényszemtől (AaTh 2021A, folytatása olykor AaTh „A tyúkocska temetése”: 2021). A mese az egész magyar nyelvterületen három redakcióban is ismert, elterjedésében minden bizonnyal szerepe van az Arany László- és a Benedek Elek-féle feldolgozásoknak is. Változataink nagy részét prózában jegyezték fel, de ismerünk olyanokat is, melyekben a kakaska mondókája versben van s népköltési gyűjteményeinkben több → mondóka vagy gyermekversként feljegyzett töredék található, mely csupán a kakaska és a jércike mese második, egyszerű láncversként elmondott részét tartalmazza. Ny-Európában ismeretesek gyermekdal formájában előadott változatok is. Hozzánk hihetőleg francia és német forrásokból került, bizonyos fokú egységesülése az irodalmi feldolgozásoknak köszönhető. (→ még: formulamese) – Irod. Haavio, M.: Kettenmärchenstudien (II. FFC 99. Helsinki, 1932); Taylor, A.: Formelmärchen (Hdwb. des deutschen Märchens, II. Berlin–Leipzig, 1934–40); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1957); Kovács Ágnes: Magyar formulamesék típusmutatója (Kézirat az MTA Néprajzi Kutató Csoport Adattárában).