halmozó mese

a → formulamese egyik válfaja. Egyszerűbb formában énekelt vagy → verses mese (→ fejőnóta, → katekizmusi ének, → kitrákotty-mese), bonyolultabb formában a → láncmesével kombinálva jellegzetes meseformákat alkot (→ átkozott pipöretyúk, az; → kakaska és a jércike, a; → kóró és a kismadár, a). Lényege, hogy a mese hőse vándorútja során minden állomásnál elismételi elejétől kezdve teljes mondókáját (megismétlődik a teljes párbeszéd, a vásárolt állatok beszéde stb.), s ennek következtében a szövegben újra meg újra ismétlődik egy verses, ritmikus kötött szövegrész oly módon, hogy az közben mindig egy-egy elemmel bővül. Pl. a kattrákotty-mese legkorábbi, 1848-ban feljegyzett Somogy megyei változata Erdélyi János kéziratos gyűjteményéből:

Elmentem a vásárra félpénzzel,

Félpénzen vettem egy tikot,

Most tikom mondja kotty,

Jaj ne kotty édes tikom,

Mégis van félpénzem.

Félpénzen vettem én egy kokast,

Kokas mondja kikeri,

Tikom mondja kotty,

Jaj ne kotty édes tikom,

Mégis van félpénzem.

Félpénzen vettem én egy récét,

Récém mondja rikhajda,

Kokas mondja kikeri,

Tikom mondja kotty...

Az → ismétlés sajátos bővülő formájával van tehát dolgunk, minden állat a maga jellegzetes beszédével csatlakozik az előzőkhöz – a továbbiakban lúd – pulyka, macska – kutya, disznó – szamár, – a sor úgyszólván a végtelenségig növelhető. Az ismétlődő-bővülő szövegrészt nem ismétlődő – vagy csak részben ismétlődő –, a cselekményt előbbre vivő mondatok kötik össze, melyek a kumulatív részhez képest prózának hatnak, a rákövetkező „prózai” résszel azonban ismétlődő párhuzamos mondatszerkezetűek, s a kumulatív résszel láncszerűen kapcsolódnak, pl. a „Kakas és jércike” nagybecskereki változata:

A jérce elmegy a kútra, azt mondja:

– Kút, adjál nekem vizet,

Vizet adom pitykének,

mert megfúl a kökintül.

De a kút azt mondja:

– Hozzál nekem ződ ágat!

Szalad a jérce a fához.

– Fa, adjál nekem ződ ágat,

Ződ ágat adom kútnak,

Kút ád nekem vizet,

Vizet viszem pitykének,

Mer megfúl a kökintül.

Azt mondja a fa:

– Hozzál nekem fődet a tövemre!

Szalad a szip lánhoz:

– Szip lány, aggyál nekem fődet,

Fődet adom fának,

Fa ád nekem ződ ágat...

Sajnos, a feljegyzett magyar halmozó mesék nagy része vázlatos vagy töredékes, így rajtuk ez a bonyolult, számos variációra lehetőséget adó epikus verselési mód csak a nemzetközi anyag bevonásával tanulmányozható. Egy részüket dallam kíséri. Az énekelt változatok feljegyzésse szintén töredékes és szórványos. Mai, tegnapi funkciójuk szerint egy részük lakodalmi vagy fonóbeli játék, esetleg → párosító, más részük gyermekvers (→ mondóka). – Irod. Kovács Ágnes: Magyar formulamesék típusmutatója (Kézirat az MTA Néprajzi Kutató Csoport Adattárában); Haavio, M.: Kettenmärchenstudien (FFC 88. Helsinki, 1929); Perkel, J. R.: The dual nature of cumulative tales. A comparativ study (IV. International Congress for Folk-Narrative Research in Athens; Athen, 1965).