kitrákotty-mese

a szövegismétlő láncának egyik típusa. Az egymást követő versszakok mindig elölről kezdődnek, úgy gyarapodnak tovább néhány sorral, ezáltal egyre hosszabbak. A szakirodalom felsoroló vagy halmozó típusként tartja számon; francia és angol párhuzamai ismertek. A kitrákotty-mese baromfivásárról szól: az énekes minden pénzét elkölti; a megvett állatok megszólalnak. Kezdősora elég állandó (Én elmentem a vásárba félpénzzel...), terjedelme változik: 1–4 versszak lehet. Valószínűleg nyugati eredetű; 6 változatát tartják számon: felét szóbeli, felét kéziratos forrásból. Az Alföld kivételével mindenütt ismert. Elsőnek Bartalus István közölte 1873-ban, de Kodály révén Bartók 1914-es gyűjtése vált ismertté. Műfajilag lehet → párosító, → fonódal vagy gyermekmondóka (→ mondóka); e sorrend a műfaji fejlődés menetét is jelenti. Rokon típus egyrészről az ún. Jakab-nóta, másrészt a → kóró és a kismadár típusú népmesék. Csak borsodi változatáról tudunk bővebbet: emlékezetpróbaként hangzott el a fonóban, esetleg visszafelé is elénekelték; aki a sorrendet eltévesztette, tréfásan megbüntették. (→ még: fejőnóta, → katekizmusi ének) – Irod. Bartók Béla–Kodály Zoltán: Erdélyi magyarság. Népdalok (Bp., é. n.); Kodály Zoltán: A magyar népdal strófa-szerkezete (Nyelvtud. Közl., 1906); Lajos Árpád: Borsodi fonó (Miskolc, 1965).