felföldi pásztorművészet

TARTALOM

felföldi viseletek

felföldi szűr, palóc szűr

posztója általában vastagabb az egyéb vidékeken készült → szűrökénél. Szabása a dunántúli és az alföldi szűrök között áll, amennyiben hosszabb a dunántúlinál, de rövidebb az alföldinél. Bősége is a kettő közötti. Gallérja az alföldinél nagyobb, a dunántúlinál kisebb. Markos, Domoszló, Veresmart népe jobbára szürke szűrt hordott. Gyöngyöstarján, Gyöngyöspata számára nagy gallérú, rövid palóc szűrőket csináltak, amelyek gallérja majdnem tele volt hímezve, főleg piros virágokkal. Ilyen cifraszűrőket azonban leginkább csak váltóba készítettek, azaz rendelésre csináltak. Ezek jobb minőségűek lévén, vastagabb posztóból is készültek. Mint az alföldi szűrökét, a felföldi szűrök alját is tenyérnyi széles posztószéllel toldják ki kopás ellen. Az ujjak általában nyitottak, de a pásztorok, gulyások és kondások szűrei fenekes ujjúak. A felföldi szűrt sohasem szegik be olyan szélesen, mint a dunántúli pásztorszűrt, e tekintetben olyanok, mint az alföldi régebbi divatú szűrők, amelyeknek a szegése legfeljebb 2 cm széles volt. A szegés – ugyancsak az alföldi régebbi szűrökhöz hasonlóan – fekete. Rendesen piros aláfogás, → cigula járul hozzá. E posztócsíkok díszítése fekete és piros, ritkán kevés zölddel és kékkel. A feleresztés a felföldi szűrökön, különösen a gömörieken sokszor el is marad. – Irod. Györffy István: Magyar népi hímzések. I. A cifraszűr (Bp., 1930); Palotay Gertrúd: Szűrhímzés-öltésmódok (Népr. Ért., 1930).