felföldi bútor

TARTALOM

felföldi szűr, palóc szűr

felföldi pásztorművészet

A magyar → pásztorművészetben a felföldi pásztorművészet jellegzetessége a → fafaragás és a különféle fémberakás. A fennmaradt emlékanyag és föltehetően a pásztori faragógyakorlat kibontakozása is későbbről datálódik, mint az Alföldön és a Dunántúlon. Domború faragással díszítették a → pásztorbotokat, → juhászkampókat és a → karikásostorok nyelét. Különösen változatosak és a felföldi pásztorművészetre jellemzőek az ivócsanakok (→ csanak), Domború faragás került a fa → gyufatartókra és → sótartókra; egyes pásztorok (pl. Barna János) ezekre az apró felületekre bibliai jeleneteket komponáltak. A pásztori fafaragásnak ehhez a gyakorlatához kapcsolódik a Nógrád megyében a múlt század utolsó harmadában divatba jött bútorokat díszítő áttört faragás (→ palóc áttört bútor). A felföldi pásztorművészetre jellemző még az ólmozás, rézszalagok, szögek beverése, rézlemezből kivágott díszítmények → berakása. Ólmozás főképpen botokra, ostornyelekre került, a rézszalagokkal való beverés legszebb példái a balta- és a → fokosnyelek. Pásztori hangszerként maradt fenn a Felföldön a duda, amelyre kos- és kecskefej alakú dudafejeket faragtak. Ezekre ugyancsak kerülhetett fémberakás, fémdísz, homlokukra tükör is. – Irod. Madarassy László: Művészkedő magyar pásztorok (Bp, 1934); Manga János: Magyar pásztorfaragások (Bp., 1972).