| Pál napja, Pál fordulása (Szent Pál, jan. 25.) | TARTALOM | Palócföld |
palóc áttört bútor, palóc bútor
felépítését tekintve → asztalosbútor, túlnyomórészt faragóspecialisták, elsősorban pásztorok műve. Elterjedési területe Nógrád és Heves m. északi része. Jellemzője a négyszögletes tölgy- vagy bükkfa lapokon, táblákon kivitelezett áttört faragás, amely a rendszerint fenyőfa bútor szembetűnő részén, keretlécek közt helyezkedik el. A palóc díszbútor, elsősorban a szobabeli → szentsarokban egyedül vagy párosan állított pad, továbbá ágy elé való → rengő pad, szék és karosszék, ritkábban → tálasfogas, asztal – itt a táblák a kávába illeszkednek –, bölcső, kanáltartó. – A palóc áttört bútor valószínűleg elsősorban a csuklós támlájú pad ihletésére született, kiterjedéséhez hozzájárulhatott a klasszicizmusban és historizmusban divatozó rácsos támlájú ülőbútor hatása. A kialakulás kezdete nem ismert, az 1880-as évekből való első évszámos példányokon már több, eltérő felfogásban dolgozó mester keze különböztethető meg, kettő éppen a két legjelesebb, stílusteremtő egyéniség Csábrádi József és Bertók János munkája. Számos készítője közül a második generáció legönállóbb alkotói Lőrincz Pál és Gyurkó Pál voltak. A virágkor a 20. sz. elejéig tartott, elvétve az 1940-es évek végéig készült palóc áttört bútor. Egyes kései példányokon az ábrák csupán némi domborulatot kaptak, áttörés nélkül. A palóc áttört bútor sikerétől indítva, tanult mesteremberek – így kerékgyártó, asztalos – is készítették, kifűrészelt huszárok sorával, esetleg virágindával. A palóc áttört bútor többnyire barnára, zöldre festett, a faragás gyakran színezett. Az egyszerűbb példányok díszítése 1–2 stilizált növényi és geometrikus motívum ismétléséből áll, középen néha magyar címerrel. Különösen a padokon volt kedvelt a figurális dísz, leginkább huszárok (huszáros lóca), esetleg gyalogos katonák. Ez lehetett a palóc áttört bútor kiinduló témája; megjelenítésmódja – kivont karddal lovagló huszár –, a katonai emléklapokra vezethető vissza. A palóc áttört bútor táblái rendszerint önmagukban is megálló, zárt kompozíciót képeznek, egy, néha egymás fölött két mezővel. Padon és más nagyobb bútoron együttesük általában összefüggő jelenetsort, vonuló, vágtató regimentet ad ki. A pásztorfaragások ábrázoló gyakorlatára támaszkodva követhették ezt a további témák, köztük a legkedveltebb az erdő bemutatása lett, vadászattal, legeltető pásztorral, esetleg bibliai ősszülőkkel. Más téma csupán esetleges, így a mezőgazdasági és favágó munka, lakodalom, Jézus életéből vett jelenetek, továbbá a mesét, hiedelemmondát illusztrálók, mint a 3 madarász története, a beszélgető állatok – ez utóbbiak felismerését az segíti, hogy feljegyzésre került az alkotó elképzelése. Az összefüggő mondanivaló nem zárta ki a díszített felület szimmetrikus megkomponálását, ez segített az esetleges különféle témák egymás mellé rendelésében is. Minthogy az asztalsarokba szánt padok együtt képeztek egységet, a díszítés is ehhez igazodott, amikor a két pad találkozásánál lévő végek kaptak kiemeltebb díszt, a külsők pedig egyszerűbbet. Innen a páratlanul fennmaradt példányok látszólagos aszimmetriája. – A palóc áttört bútor ábrázolásmódjára általában jellemző a kora-középkori képzőművészet gyakorlatára emlékeztető naiv szimbolika, mely a hangsúlyozni kívánt valóságelemek jelentőségét erőteljes felnagyításukkal érzékelteti a kevésbé fontosaknak ítéltekkel szemben. Az erdőábrázolásokon így a falevelek, apró erdei állatok, nyulak, madarak, mókusok gyakran közel akkorák, mint az itt csak mellékszereplő ember. – Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (V., Bp., 1922); Tóth János: A magyar falu építőművészete (Szombathely, 1945); K. Csilléry Klára: A Magyar Osztály gyűjteményének gyarapodása 1970–1972-ben (Népr. Ért., 1973).
