Rendcsillag

TARTALOM

renyhe ménes

rengő pad

1. általánosságban: az Alföldön, a Felföldön és az Ormánságban az ágy elé állított → pad, amelyre éjjelre a teknőbölcsőt vagy az egészen alacsony, talpas bölcsőt helyezték, amelyet rengő- vagy ringóbölcsőnek is neveztek, innen a rengő pad neve. Tájnyelvi változatai: karosrengő, rengő, rengőszék, ringó, ringő. Többnyire minden ilyen pad rengő padnak számított, akár a → kanapé is, bár volt, ahol egy bizonyos típusra ruházódott a rengő pad név. Így a palóc rengő vagy hosszúszék deszkalapból és 4 becsapolt lábból áll s támla nélküli. Az ormánsági ringő vagy kula rövid pad, mely egyedül kisbölcső tartására való, ülésre magas volta miatt nem alkalmas. – 2. A magyar néprajzi szakirodalomban: olyan ágy előtti, becsapolt lábú pad, amelynek támlája csuklós karfa segítségével előrefordítható (csuklós támlájú pad). – Németalföldön alakították ki 1400 körül, hogy a kandalló előtti nehéz támláspadot ne kelljen fordítgatni, ha hol háttal, hol arccal fordultak a tűznek. Innen több hullámban Európa jelentős részén elterjedt, északon Skandináviáig és keletre Oroszo.-ig. A zárt tüzelőberendezést alkalmazó országokban a rengő padot az asztal mellé állították, s kialakult könnyedebb formája is. Néhol, mint Dániában, alkalmi gyermekágy, fal mellé téve. – Mo.-ra a becsapolt lábú, deszkatámlás → karosszéket követően, feltehetőleg a 18. sz. első felében érkezett, Lengyelo.-on át. Népi példányai a 18. sz. végétől maradtak fenn. Az ágy elé való padállítás elterjedésének területén honosodott meg, egyrészt bölcső tartására, másrészt az ágy kibővítésére, gyermek fekvőhelye céljából. Többnyire → virágozás díszíti; a palóc faragó pásztorok áttört, jelenetes rengő padokat is készítettek (→ palóc áttört bútor, → emberábrázolás, huszár). A rengő pad neve az Alföld egyes részein, így Kalocsa környékén: rengő pad, a palócoknál: karos lóca, az Ormánságban: vetélő pad. – Irod. Uebe, R.: Deutsche Bauernmöbel (Berlin, 1924); Dornyay Béla: Lapújtői csuklós támlájú pad (Népr. Ért., 1927); Cs. Sebestyén Károly: A magyar parasztház padja (Népünk és Nyelvünk, 1937); Domanovszky György: Népi bútorok (Bp., 1964); Steensberg, A.: Danske Bondemøbler (København, 1964); K. Csilléry Klára: Egy németalföldi eredetű magyar népi bútor: a csuklós támlájú pad (Népr. Ért., 1975).