karoskosár

TARTALOM

karózás

karosszék

karfával ellátott támlás szék. Egyéb elnevezései az Alföldön: familia-, gondolkodó-, kétkarú-, parancsolószék; a Dunántúlon: búsuló-, öregapám-, pihenő-, öregszék; Erdélyben: duzmálószék. – Eredetileg trónus, legkorábbi formája lécvázas szerkesztésű (→ ácsolt bútor), s a → szék továbbfejlesztéséből Egyiptomban jött létre az i.e. 3. évezred első felében. A magyar népi karosszékek szempontjából jelentős karosszékváltozatok közül a → gyalogszékből továbbképzett, félkörös ülésű és karfájú karosszék az i.e. 2. évezred végén, a késő-mükénéi korban jelent meg. Az i.e. 1. évezred második felében az etruszkoknál ismeretes először a → bodonszék és a kosárszék. A 15. sz.-ban az olasz reneszánsz idején alakult ki a becsapolt lábú támlásszékkel párhuzamosan a deszkatámlás karosszék. Az előbbi karosszékformák széles körben elterjedtek, Európán is túlnyúlva. Ezzel szemben a 15. sz.-ban az olasz reneszánsz idején kialakult deszkatámlás karosszékforma, mely a becsapolt lábú támlásszékkel együtt vált használatossá, lényegében csak Közép-Európa egyes területeit hódította meg. – Mo.-on a lécvázas karosszék és valószínűleg a félkörös ülésű karosszék is még a 15. sz.-ot megelőzően meghonosodott. A deszkatámlás karosszék a 17. sz.-ra délnémet közvetítéssel jutott el Mo.-ra, de leginkább csak az Alföldön honosodott meg, ahol már a 18. sz.-ban bekerült a gazdag parasztházakba (→ gondolkodószék). A karosszék a magyar parasztházban általában méltóságjelző, a családfőnek, ill. a megtisztelni kívánt férfivendégnek fenntartva, kivéve a nyilván korán meghonosodott félkörös karosszék egyes dunántúli változatait, melyek készülhettek eleve asszonyi munkavégzéshez alakítva (→ fonószék) vagy szolgálhattak → szülőszékül is. – A karosszékek általában díszítettek, a régiesebb, lécvázas és félkörös változatok, elsősorban faragással, a deszkatámlásak festéssel. – Irod. Cs. Sebestyén Károly: Magyar parasztszékek (Népünk és Nyelvünk, 1937); Erixon, Sigurd: Folklig möbelkultur i svenska bygder (Stockholm, 1938); Krüger, Fritz: El mobiliario popular en los países románicos (Coimbra, 1963); Mándoki László: Baranyai székek (A Janus Pannonius Múz. Évkve., 1962); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972).