Felföld

TARTALOM

felföldi pásztorművészet

felföldi bútor

az Északi-Középhegység területén és peremvidékén használatos bútor. A társadalmi-gazdasági körülmények kényszerű következményeként itt maradt meg legtovább, általában egészen a 19. sz. második feléig, egységes lakásképet alkotva a nagyrészt házilag faragott bútor. Ezek jelentős hányada igen régies, a paraszti bútorkészítés kezdeteit idéző képződmény. Ilyen volt pl. a mátraaljai palócok hálókamrabeli → ágyszéke és a lakószobában az olyan lóca, melynek ülődeszkája sárlábakon nyugodott. A házilag összeállított bútorokhoz járult a többnyire bognár, ács vagy más hozzáértő által faragott kecskelábas → asztal, továbbá a menyasszonyi kelengyebútor: a háziiparosoktól beszerzett → ácsolt láda és az asztalosoktól vásárolt virágos festésű → láda. Ácsolt ládával elsősorban a gömöri hegyvidék készítőközpontjai látták el a vidéket (→ gömöri ácsolt láda); ezek befolyására több kisebb hatósugarú készítőhelyen is gyártottak ácsolt ládát, így Mátraalmáson (v. Szuhahuta). Az → asztalosbútorok közül a legjelentősebb, legnagyobb vásárkörzetű a → miskolci bútor volt. Nagyobb népszerűségre tett még szert a → rimaszombati bútor. A terület keleti részén a kései kialakulású, sokáig életben maradt bútorstílusok jellemző példája a → sátoraljaújhelyi bútor. Az asztalosbútor általánossá válása nyomán bontakozott ki a 19. sz. második felében a → palóc áttört bútor, továbbá a székek és tányértartók faragása Cserépfalun (→ Hór-völgyi fafaragás). – Irod. Malonyay Dezső: Hont, Nógrád, Heves, Gömör, Borsod magyar népe. A palócok művészete (Bp., 1922); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972); K. Csilléry Klára: Mezőkövesdi bútorok (Mezőkövesd város monográfiája. Mezőkövesd, 1975).