foglár | TARTALOM | fogókötél |
a kötött formájú több személyes → gyermekjátékok gazdag csoportja. A legegyszerűbb fogócskától a mérkőző csapatjátékokig több fokozatot mutat, s a legtarkább változatokban alakult ki. A fogók felosztása: 1. Szerencsés fogó: a) Szöveg nélküli fogók. Egyszerű fogó: a → kiolvasóval kijelölt fogó igyekszik valamelyik játékost megfogni. Akit sikerült elkapnia, azzal szerepet cserél, az lesz a kergető. Páros fogó: a menekülő játékosokat nem foghatja meg a kergető, ha megfogják egymást kezét. Guggolós fogó: ha a játékosok leguggolnak, már nem lehet őket megfogni. Fára vagy vasra: aki fára vagy vasra teszi a kezét, azt nem szabad megfogni. b) Szerepjátszó (→ mondókás, párbeszédes vagy dalos) fogók: „Hátulsó pár előre fuss!” A párosával felállt játékosok elé álló „cica” kiáltja. Ezután a hátsó pár jobbra-balra szalad, közben a fogónak el kell valamelyiket kapnia, majd az elfogottal szerepet cserél. „Csősz, csősz lopom a szőlődet, senki sem látja, kutya sem ugatja.” E mondókával serkentik fel a szundikáló csőszt, aki igyekszik egyet elkapni a „tolvajok” közül. Akit elfogott, azzal szerepet cserél. A fogó ősi alakja a csőszjáték. Ahol a szőlőlopás (fűtépés) keret elmarad, egyéb változatok alakulnak ki, mint pl. páros fogó, guggolós fogó, fára vagy vasra stb. (lásd fent). Gyertek haza ludaim! is az egyik játék változata, és az → árokcica. c) Körjáték versenyfutással egybekötve: a túrós játék. A legrégibb magyar játékok egyike. Kisleányok körben leguggolnak, ők a „túrók”, mögéjük állnak az árusok. A körüljáró megegyezik valamelyik árussal: „Hogy a túró?” „Három lépés, hat futás!” A megállapodás szerint, de ellenkező irányban körbefutnak. Aki hamarabb visszatér, azé a túró. d) → Kergető körjátékok: → énekes gyermekjáték versenyfutással egybekötve, pl. → Tüzet viszek. 2. Fogyasztó-gyarapító fogó (szerepjátszó): „Gyertek haza ludaim!” és árokcica játékváltozatai. 3. Kergető jellegű → sportjátékok: a) a kergető a másik játékos kiütésére törekszik (pl. → körberóta, → nemzetes). b) a másik csapat tagjának elérése vagy kiütése a cél (egyes mérkőzéses csapatjátékok, pl. → méta). Irod. Kiss Áron: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény (Bp., 1891); Lajos Árpád: A magyar nép játékai (Bp., 1940); Hajdú Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Bp., 1971).