földház, burgyé

földbe ásott, de gyakran felmenő falakkal is rendelkező lakóépület, amelynek két-három helyisége van. Beépített, állandó tűzhelyekkel szerelték fel. A korai Árpád-kortól származó változatai a Kárpát-medence több pontján kerültek elő régészeti feltárásokból. A 16–18. sz. közötti időszakban gyakran emlékeznek meg írásos források is a földházak használatáról, amit részben a háborús viszonyok tettek érthetővé. A 19. sz. folyamán a falusi szegénység rossz körülmények között élő rétegeire korlátozódott használata. Századunkban némely, a fejlődéstől elmaradt körzetben, szinte kivétel nélkül az uradalmi cselédek között őrződtek meg. Olyan helyeken építettek földházakat, ahol az építtető engedélyt kapott saját lakás létesítésére, de telke tulajdonjogát nem szerezhette meg. A földház készítése kevés anyagot igényelt. Jóformán csak a tetőszerkezethez volt szükség nehezebben megszerezhető anyagokra. Földházakat agyag-, lösz-, homoktalajokon építettek. A kiásott földház belső felületeit tapasztással, sövényfonással erősítették meg. Általában meszelték is. A földház padlóját a parasztházakban is megszokott módon döngölték, tapasztották, sározták. A kiásott föld felhasználásával alacsonyabb-magasabb falat is rakhattak, de ha kellően mélyre ásták a házat, a falrakást mellőzhették. A kiásott földdel a ház közvetlen környezetét igyekeztek feltölteni, parkosabbá tenni, hogy a csapadék elfollyék a ház mellől. A földházak a → putriházakkal ellentétben állandó használatra, téli-nyári tartózkodásra készültek. Ezért mindig legalább kéthelyiségesek voltak, de legtöbbjük szoba, konyha (pitvar-kéményalja), kamra beosztással készült. Általában külső fűtésű kemencékkel fűtötték a szobákat. A nyílt tüzű főzőhely a konyhában kapott helyet padkákon. A tűzhelyek füstjét sövény vagy tégla szabadkémény vezette el. Szabolcsban kandallóval felszerelt földházak is voltak. – A 19. sz. utolsó harmadában, századunk első felében tanulmányozott földházak a → középmagyar háztípus szerkezeti elvei szerint épültek. A kandalló előfordulása a K-alföldi környezetben, fennálló falazattal épült házak esetében is szokásos volt az alföldi boglyakemencés tüzelőszerkezetekkel együttesen. Eltérés vagy archaikusabb sajátosság csak a kéthelyiséges földházak esetében fordult elő. Ezeknél volt eset, hogy a bejárat a ház rövid oldalán nyílott a pitvarba. Egyébként az általános gyakorlat az volt, hogy a ház hosszú oldalára építették a bejáratot. A bejáratot gádorral védett lépcsőlejárás egészítette ki, hogy a csapadékvíztől megvédjék a ház belső terét. A földházak tetőszékét ágasfás szelemenes szerkezettel készítették. Belső tere leginkább padlástalan volt. A tetőhéjazat belső felületét a gerendázattal, lécezéssel együtt betapasztották, bemeszelték. Ha kellően magas volt a földház fala, nemritkán mennyezetet is beépíthettek, erre sokszor másodlagosan is sor kerülhetett. A földházak szobáit egy-két ablak világította meg. Ezeket, ha a ház fennálló fallal is rendelkezett, lehetőség szerint sarkosan helyezték el, ha csak a rövid oldalon az oromzat épült fennálló fallal, abba került szimmetrikusan két ablak. Volt példa arra is, hogy a tetősíkot a hosszú oldalon két ablak beépítésével megtörték, kis falrészt falaztak fel melléjük. A földház tetőzetét náddal, zsúppal fedték. – A földházakhoz vagy a putriházakhoz hasonló szerkezetű, felépítésű állattartó építmények is készültek, a → földólak. Ezekben egy-egy kis szegényparaszti zsellérszintű gazdaság számosállatait helyezték el. (Pl. az 1945. évi földosztás után, amikor sok helyen építőanyag hiányában az új gazdák ideiglenesen csak földházat tudtak építeni.) – A 19. sz. végi mo.-i földházak párhuzamait Ny-i irányban a Morva-medencében D-i, K-i irányban, szerb, bolgár, román Duna-menti területeken lehet fellelni. Hangsúlyozni kell azonban, hogy Mo.-on az utóbbi két-háromszáz évben a földház használata nem volt általánosan jellemző, kifejezetten a szegénység legelesettebb rétegeihez kapcsolódott. – Irod. Ecsedi István: A debreceni népi építkezés (Népr. Ért., 1912); Ébner Sándor: Néhány adat az alföldi földházhoz és földólhoz (Népr. Ért., 1929); Kiss Lajos: Földházak Szabolcs vármegyében (Népr. Ért., 1936); Györffy István: A Nagykunság és környékének népies építkezése (Magyar nép – magyar föld, Bp., 1942).

Régi szegvári ház beszögellő falkerítéssel (Csongrád m.)

Régi putriház a század elején a Nagykunságban