fülbevaló | TARTALOM | fülke |
a szarvasmarha és a juh ritkábban a ló és sertés fülén vágással, csipkézéssel vagy lyukasztással a tulajdon vagy évjárat megjelölésére használt legrégibb és leggyakoribb jelzés. Késsel vagy erre a célra szolgáló lyukasztó vagy csipkéző vassal, az első tavaszi kihajtást megelőző bilyogozással (→ bélyeg) egyidejűleg veszi a tulajdonos jegyibe a jószágot. A jobb és bal fülön egyaránt alkalmazott 1214 fő változatának külön-külön neve van, sőt a rovásírás tízes és százas jeleihez hasonló kombinációk szerint 1199 számig a dunántúli és D-alföldi uradalmi állattartásban évjárat megjelölésére is használatos volt. A magyar és román állattartásban használt füljegyek nemcsak alakilag, hanem egyes esetekben tükörszó formájában is megegyeznek. A füljegyek nemzetségen és családon belül a magyarságnál és az erdélyi románságnál egyaránt nemzedékről nemzedékre öröklődtek. A füljeggyel való tulajdonmegjelölés használatos szerte Európában. (→ még: jószágjegy) Irod. Péterfi Márton: A páringi juhászat (Népr. Ért., 1905); Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (Bp., 1909); Szabó Kálmán: A jószág jegye és billege Kecskeméten (Népr. Ért., 1932).