fürösztés

A csecsemő (→ csecsemőkor) körüli teendőkre vonatkozó hiedelmek (→ hiedelem) és → mágikus eljárások közül különösen sok kapcsolódott az első fürösztéshez. Ezek két alapgondolata: megvédeni a gyermeket a → rontástól, és biztosítani az egészségét, munkára termettségét felnőtt korában. Liba lábát belemosták a fürdetővízbe, hogy a gyerek ne legyen fagyos kezű; libavályúból tettek vizet a fürdőbe, hogy a gyerek ne legyen lúdbőrös; tejet öntöttek a vízbe, hogy finom bőre legyen; almát, hogy piros legyen az arca; sót, hogy jó erős; baltát, hogy jó favágó legyen a gyermek. A fürdővízbe aprópénzt dobáltak, hogy az újszülött soha ne szűkölködjék. – A fürösztés után a gyermeket az alsó szoknya visszájába törölték meg, a kis inget fordítva adták rá, hogy ezzel megelőzzék a → szemverést. A fürösztés után pénzt nyomtak a kezébe, hogy takarékos, kalapácsot, hogy jó munkás legyen. Fürdővizébe kiöntés előtt beleköptek, hogy a gyerek álmát ki ne öntsék. Csak napnyugta előtt öntötték ki a fürdővizet (így lesz jó alvó a gyerek), az udvar vagy kert félreeső helyére, nehogy valaki belelépjen s ezáltal elvigye a kicsi álmát. A vizet fa tövére öntötték, hogy a gyerek egyenes növésű legyen; a kislány fürdővizét piros vadrózsára (hogy pirospozsgás legyen), vagy az eresz csurgásba öntötték, hogy friss legyen, mint a víz. – Irod. Temesváry Rezső: Előítéletek, népszokások és babonák a szülészet körében Magyarországon (Bp., 1899); Istvánffy Gyula: A borsodmegyei palócok (Ethn., 1911); Kiss Lajos: A szüléssel, kereszteléssel és felneveléssel járó szokások, babonás hiedelmek Hódmezővásárhelyről (Ethn., 1919); Luby Margit: Kisdedre vonatkozó babonák (Ethn., 1930).