Göcsej

Zala m. DNy-i része a Zala folyó, a Kerka és a Válicka patakok völgye között az → Őrség, a → Hegyhát, → Hetés szomszédságában. – Göcsej mint tájnév 1769-től ismert. A szó a dunántúli nyelvjárásokban többfelé a vízjárások által felszabdalt dombvidék jellemzésére használt megjelölésként él, és abból vált tájnévvé. Göcsej területe mély völgyekkel tagolt, agyagos talajú, szubalpin éghajlatú, erdővel (jelentős részben fenyvesekkel) borított. A korai Árpád-korban határőrvidékeink közé tartozott, a magyar-horvát perszonálunió kialakulása után azonban hamarosan jelentőségét vesztette. Viszonylagosan nyugodt középkori fejlődésében jelentékeny nemesi-kisnemesi népessége alakult ki. A reformáció során gyülekezetei ref.-okká lettek. A hódoltság idején Kanizsa várának elestével veszélyeztetett terület volt. – A 18. sz.-ban jobbágyságát rekatolizálták, de nemesi-kisnemesi rétege révén biztosított ref. egyházközségei a szomszédos tájak protestánsai számára is támaszul szolgáltak. Népének életét a legújabb időkig a nyerstáji állapotok erősen befolyásolták. Sovány, terméketlen, könnyen vizenyőssé váló, rossz adottságú talajain archaikus jellegű szantógazdálkodást folytattak (pl. égetéses irtás). Néhány növénykultúra reliktumterületévé vált (pl. köles, hajdina). Egykor jelentős szőlészete európai viszonylatban is egyedülállóan régies jelleget őrzött meg. Állattartásában szubalpin jellegű vonások bukkannak fel. A nagytáji és szomszédnépi környezethez hasonlóan sajátos apró településcsoportok alakultak ki jellegzetes zárt udvarú beépítéssel (→ kerített ház). Népének társadalmi szerkezete, jogszokásai, szellemi műveltsége hasonlóképpen archaikus, konzervatív vonásokban gazdag. A népélet iránti korai tudományos érdeklődés már foglalkozott területével. Az irodalomban megvont kulturális táji határai a valóságban nem merevek. A Göcsejben feltárt gazdag néprajzi anyag az egész DNy-Dunántúlra jellemző, s a K-re, ÉK-re eső belsőbb zalai települések népi kultúráját is reprezentálja. – Irod. Plander Ferenc: Göcseinek esmérete (Tud. Gyűjt., 1838. 4. sz.); Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); Szentmihályi Imre: A göcseji nép eredethagyománya (Bp., 1958); Papp László–Végh József: Zalamegye földrajzi nevei (Zalaegerszeg, 1964); Tóth János: Göcsej népi építészete (Bp., 1965); Szentmihályi Imre: Göcsej területfogalmának alakulása (Deák Ferenc Göcsejről) (Zalai Gyűjtemény, 1976).

Minden oldalról kerített hajlékok alaprajazi (Göcsej)

Harangláb (Csehi, Zala m.)

Kerített ház (Páka, Zala m.)

Régi nemesi kúria (Milej, Zala m.)

Kerített ház (Náprádfa, Zala m.)

Lakóház bejárata (Bárszentmihályfa, Fő u. 95., Zala m.)

Harangláb. Zalaegerszeg, Szabadtéri Néprajzi Múzeum