gyékénymunka | TARTALOM | gyeplő, hajtószár |
hordó alakú ülőke gyékényből, a tápéi gyékényszövők jellegzetes készítménye. Az egymás mellé fektetett szálakat alul-felül leszegték és középen fonással megerősítették, majd összegöngyölés után két végén gyékénykötéllel körülkötötték. A gyékényszéket gyékényszedés alkalmával készítették a munka melletti szabad időben. Odahaza alkalmi ülőbútornak használták, pl. nyári köznapi étkezéshez. Nyáron földönalvásnál → fejalj gyanánt alkalmazták. Szegeden piaci árusok, újságárusok is használták ülőkének. (→ még: szék) Irod. Horváth Júlia: A tápéi gyékényszövés (Népr. Ért., 1939); Ilia MihályJuhász Antal: A tápéi gyékényszövés és szókincse (Néprajz és Nyelvtudomány, 195960); Boross Marietta: Fonás (Bp., 1962).