gyeplő, hajtószár

két hosszú szíj vagy kötél, amellyel a lófogatot (→ lófogatolás) irányítják. Legegyszerűbb az egyes lófogat gyeplője. Ez áll: egy szárperecből, amelybe gyeplőszárakat vagy ereket, eremlőket csatolnak. A szárak áthaladnak a → hám marszíjának vagy kápájának a karikáin és jobbról-balról a → zablához vagy fékemlőhöz csatlakoznak. A szárperecre egy kb. 70–80 cm hosszú, sallangos szíjat hurkolnak, az ún. → álomszíjat vagy kiskocsist, amelyet a → kocsis a szekéroldalhoz hurkol, hogy ha netán kiejtené kezéből a szárperecet, a gyeplő könnyen ismét kézbe kapható legyen. Hátaláskor gyakran a → kötőféket használták gyeplőként. – Irod. Pettkó-Szandtner Tibor: A magyar kocsizás (Bp., 1931).

Magyar hajtószár (fenn) és „hármaskarikás gyeplő” (Mindkettő Debrecen vidéke)

Szántógyeplő (Átány, Heves m.) – Kettes fogathoz való gyeplő