lófogatolás

az a módszer, amivel a lovakat → hámmal, → kumettel valamely járműbe, vontatandó eszközbe befogják. Legegyszerűbb lófogatolás az egyes fogat, amikor egyetlen lovat fognak be két rúd közé pl. a talyigába, egy rúd mellé, → szekérbe, → kocsiba stb. Az egyes fogatot → gyeplővel a járművön ülve irányíthatják, de van, amikor vezetik a fogatot, esetleg nyeregből hajtják. Nagyon gyakori a kettes fogat, amelynél a rúdtól balra fogják be az 1. sz. lovat, a nyergest (neve onnan ered, hogy régen gyakori volt a lófogat nyeregből való hajtása), a rúdtól jobbra pedig a 2. sz. lovat, a rudast. A kettes fogatot leginkább a bakról, → ülésről, tehát a járműről hajtották. Mind parádéra, mind igás- vagy csigásfogatul gyakori a négyes fogat, amelynél az elöl járó pár ló → kisefa segítségével húz. A kisefát a → rúdfejre akasztják, és így a nyerges ló (1. sz.) halad a 3. sz. ló előtt, amelyiknek a neve gyeplős; a rudas ló (2. sz.) előtt pedig az ostorhegyes ló (a 4. sz.) halad. – Különösen az Alföldön, Debrecenben és környékén volt gyakori az ötös fogat. Ennek a lófogatnak két változata van: a) amikor az 5. sz. ló a 3. sz. ló, vagyis a gyeplős ló bal oldalán húz hatlóláncon, ekkor a neve: láncos- vagy embertülső láncos-ló; és b) változat, amikor az 5. sz. ló a 2. sz. ló, a rudas ló mellett húz, ekkor a neve: szélhámos vagy lógós. Az ötös lófogat hajtása is kétféle: a) amikor nyeregből és b) amikor a bakról, az ülésről hajtják. Ez a hajtási módja az ötös lófogatnak ismert volt a 16–17. sz.-ban is. Hatos lófogat, hetes lófogat, sőt nyolcas lófogatok létrehozása is lehetséges, az alapnak (prototípusnak) tekinthető négyes fogat mellé befogott lovak által. A szétében befogott négyesek és nyolcasok (elöl és hátul is 4–4 ló) csak az Alföldön járhattak, mert ott elfértek a széles utakon. – Irod. Pettkó-Szandtner Tibor: A magyar kocsizás (Bp., 1931); Balogh István: A lófogatok Debrecenben a XVIII–XIX. században (3. rész) (Ethn., 1966).

Ötös fogat

Hetes fogat