háborús történet

az → élménytörténet leggyakoribb fajtája. A valóságos magot tartalmazó elbeszélések a többszöri elmondás után mindinkább csiszolódnak, folklorizálódnak, céljuk nem a tényközlés többé, hanem a szórakoztatás. A távoli országokban történt mesés kalandok elbeszélése mindenkor kedvelt lehetett a nép között, feljegyzésükre azonban nem került sor. A nagyot mondó katona alakját formálta meg Garay János Az obsitos főhősében, Háry Jánosban. A háborús történet jelentősége a szóhagyományban az utóbbi évtizedekben megnövekedett: a → realisztikus történetek és a betyártörténetek mindinkább háttérbe szorították a tündérmeséket és mitikus elemeket tartalmazó mondákat. Falvainkban máig is népszerűek az I. világháborús történetek. A katonai hőstettek elbeszélésén kívül az ismeretlen tájak, népek életének, szokásainak megismerése e környezetben az útleírások olvasásának élményét helyettesíti. A háborús történetek elbeszélésére férfitársaságban kerül sor, kocsmában vagy családi összejöveteleken. A háborús visszaemlékezések a történészek számára forrásanyagul is szolgálnak. (→ még: „igaz” történet, → história) – Irod. Szücs Sándor: Háry János bajtársai (Szolnok, 1956); Dobos Ilona: Az „igaz” történetek műfajának kérdéséről (Ethn., 1964).