hajóvontató banda

a → banda egyik típusa, folyami hajó emberi erővel történő húzására szegődött bérmunkások együttműködő csoportja. A → hajóvontatók vagy hajóhúzók a hajó nagyságától, a terheléstől, a vontatóúttól és az időjárási viszonyoktól függően bandát alakítottak, mert e munkát nem lehetett egyénileg végezni. A Szigetközben üres hajót 4–5, terheset 6–8 fő vontatott, Szolnokon a nagyobb hajókat 12, sőt szükség esetén 24 fő is. A munkahajszára jellemző, hogy a drávaiak 3–4, a szolnoki hajóhúzók pedig mindössze 2 ember erejével helyettesítettek 1 lovat! A munkások vezetője (régi nevén → kaparás, utóbb kráncmajszter) a hajósgazdával vagy az → alvállalkozóként tevékenykedő kormányossal alkudott meg oda-visszavontatásra vagy csak félútra, ritkábban be- és kirakodásra is, de erre nem mindig futotta erejükből, úgyhogy ezt szakosodott helybeli → rakodómunkások végezték. Ugyancsak külön ún. hetesek (hétszámos, hetibéres) látták el a hajón adódó tennivalókat, míg az ún. mecsárok (naposok) és az inasok a pihenő munkások közül kerültek ki. A hajóvontató munkások az ún. vezérrudas után párosával haladtak a kötél két oldalán, a végén pedig a kurtulás (a vezérrudas kötélvégi párja) tartotta ki a kötelet. A szállás a hajón volt; általában saját koszton éltek és felváltva főztek, de ők is ismerték a → szakácspartit kompánia-kaszroj néven. Napszámban vagy átaljában vállalták a húzást; a bandagazda vette át a pénzt, melyen egyenlően osztoztak. Az időközben felvett különböző összegű előlegeket természetesen éppúgy egyénenként vonták le, mint a hiányzásokat. – A győri és a Dráva menti hajóvontatók otthon céhszerű szervezetekbe tömörültek. A hajóvontató bandák a közös keresetből juttattak köz- és jótékonysági célokra. (→ még: előmunkás)