laptoló

40–60 m hosszú, 8–24 m mély, öblös → futóháló, folyóvízen való halászatra. Egyéb elnevezései: lapsoló, laftoló, lebzsi. Két ladikról 3–3 halász kezeli. A folyó közepén vetik ki, az erős súlyzás miatt a háló fenéken jár. A rina végén a ladikokat összeerősítik és a hálót beszedik. A halak a laptoló öblében fennakadnak. Őszi, téli időben a fenék gödreibe húzódott halak fogására való. Gyakran elakad a mederben fekvő tuskókban, ilyenkor tekerődurunggal szakítják fel, vagy cseszével – hosszú lécre kötött késsel – vágják szét az inat. A Tiszán → piritty háló néven ismerik. 1938 óta Győr környékén használják a színlaftolót, mely nem süllyed a fenékre. A laptoló drága szerszám, nem elég termelékeny, manapság ritkán használják. A halászok azt is laptolásnak mondják, ha más hálót szednek fel vízközépen ladikra. A laptolónak két emberre szabott változata a → flák. Jankó János a laptolót az orosz bredenjből származtatja, ami nem valószínű. Grigore Antipa török eredetűnek mondja a román vizeken. Neve románul laptaş, szerbül laptas. (→ még: kerítőhalászat, → tiszaverés) – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.–Leipzig, 1900); Antipa, Grigore: Peşcaria şi peşcuiţul in România (Bucureşti, 1916); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965).