majorkert

lakótelektől térben elkülönült, magánbirtoklású külvárosi gazdasági udvar, amely más hasonló telephelyekkel alkot csoportot. Állattartó, gabonaszemnyerő, takarmánytároló és rakodóhely. Tulajdonképpen a → szálláskert egyik formája. Beépítettsége, hasznosítási módja vidékenként különböző volt. Az első majorkertek Mo.-on valószínűleg a nyugati és északi városokban alakultak ki, és a mezőgazdasági árutermeléssel is foglalkozó városi polgárság gazdasági telephelyeiként jöttek létre. Gazdasági udvarok tartására a belvárosi lakótelkeken a helyszűke és a nagy tűzveszély miatt nem volt lehetőség. Így a belső lakóövezeteken kívül a → hóstátokban gazdasági telephelycsoportok vagy övezetek alakultak ki. – A majorkertet a 14. sz.-ból említik először oklevelek Ny-Mo. városaiból. Az alföldi városokban a 16. sz.-ban tűnt föl. – Némely kutató véleménye szerint a középkori és a középkor régi városi majorkertek a későbbi alföldi és K-dunántúli szálláskertek, előképeinek tekinthetők. E területek újkori népessége a → szálláskertes települést mint a legpraktikusabb üzemszervezeti feltételeket biztosító települési formát a régi városi majorkertek példájának ismeretében fejlesztette ki. (→ még: majorság, → megosztott település) – Irod. Hofer Tamás: Csűrök és istállók a falun kívül (Népr. Ért., 1957); Filep Antal: Győr 17. századi településtörténetéhez (Arrabona, 1961. 3.); Hoffmann Tamás: A gabonaneműek nyomtatása a magyar parasztok gazdálkodásában (Bp., 1963); Román János: Források... Sárospatak település- és építészettörténetéhez (Sárospatak, 1965).