makacs asszony, a

a → trufák, tréfás mesék (→ reális mese), leányoktatók kedvelt alakja. Egész sor mese szól róla (AaTh 1365 A-J*). Alakját már a középkori példázat-gyűjtemények (Vitry, Pauli) is ismerik, népszerű a reneszánsz (olasz) novellagyűjteményekben is. Az asszony, akit mikor vízbe esik, férje a folyó mentén felfelé indul el keresni; aki inkább hagyja magát vízbe fojtani, eltemetni, mintsem hogy valami apró dologban igazat adjon férjének (→ Mondjad hát, széna!, → nyírták vagy vágták, → Tetyüettefi), az „asszonyellenes” trufa és facétia humorának gyakori tárgya. Az idetartozó meséket magyar nyelvterületen csak szórványosan jegyezték fel, kivétel a Székelyföld, ahonnan több változatot ismerünk. – Irod. Heller Bernát: Három a daru (Ethn., 1926); György Lajos: A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai (Bp., 1934); Ziegler, M.: Die Frau im Märchen (Leipzig, 1937); Tubach, F. C.: Index exemplorum (FFC, 204., Helsinki, 1969).