Tetyüettefi

→ trufa, tréfás mese (→ reális mese) az asszonyi makacsságról. Egy asszonyt, aki férjét Tetyüettefinek gúnyolja, férje haragjában leereszti a kútba. Az asszony, mikor a víz már ellepte, kezével még mindig a tetűölés mozdulatát utánozza, mire férje utánadobja a kötelet is (vagy kihúzza és világgá megy; AaTh 1365C). – Nagymúltú, Európa-szerte elterjedt történet, már Vitry és Pauli → példázatai között is előfordul. Nálunk a → nyírták vagy vágták változatban (az asszony kezével az ollóval való vágás mozdulatát utánozza), ill. a → Mondjad hát, széna! verzióban (az asszony eltemetteti magát, de akkor sem enged a maga igazából) is feljegyzésre került. Az első ismert változata Kónyi János gyűjteményében található (18. sz. vége). Szórványosan az egész magyar nyelvterületről vannak feljegyzett szövegeink, a Székelyföldön napjainkig népszerű a téma. – Irod. Heller Bernát: Három a daru (Ethn., 1926); György Lajos: Kónyi János Demokritosa (Bp., 1932); György Lajos: A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai (Bp., 1934); Tubach, F. C.: Index exemplorum (FFC, 204, Helsinki, 1969).