melles bunda

TARTALOM

melltű

mellé varrott ujjú ing

olyan → ing, amelynek ujjait a nyak mellé varrják. Ennek a szabásnak jellegzetessége, hogy három – egymással felül közlekedő – zsákból áll. A középső zsák az ing dereka, a két szélső pedig az ing ujja. Mindhárom zsák tetejében korc van. Az ebben futó madzaggal az ing esetenként ráncolható, de gyakrabban keskeny pánt vagy kis, álló gallér, esetleg fodor rögzíti az ing nyakának ráncolását. Készülhetett a mellé varrott ujjú ing függőleges, de ritkábban vízszintes vászonszélekből is. A karok szabad mozgását az esetek nagyobb részében a hónaljban varrott kis vászondarab, a → pálha könnyíti meg. Gyakori az olyan megoldás is, amikor az inget a derékba kétoldalt betoldott vászoncsík szélesíti, amely az ujjak alsó élében egészen a kézelőig folytatódik. A hosszú vagy rövid ujjak ráncolását az alsó vagy felső karon kézelő fogja be vagy a kézfejre boruló fodor. – A mellé varrott ujjú ing európai elterjedésű, a reneszánsz férfi és női divatjára egyaránt jellemző. Magyar anyagban való első előfordulása sem paraszti. A mohácsi csatában elesett II. Lajos király feleségének – Mária királynőnek – esküvői ruhájához mellé varrott ujjú és arannyal hímzett ing tartozott. A mellé varrott ujjú ingnek több variánsa ismert magyar területről: lehetett hosszú, lehetett rövid. A nyak mellé varrott ujj kombinálódhatott a bevarrott ujjal is. Lehetett a mellé varrott ujj csuklónál is bő, borjúszájú, de gyakoribb a kézelőben – esetleg fodorban is – végződő ujj. Az ing díszítése általában a varrások mentén és a ráncolás leszorításaképpen fordul elő. Gyakori az ing ujjának felső, hosszanti részén futó szerkezeti hímzés- vagy csipkedísz, de sok ingen az ujj felső részén szerkezetileg nem indokolt vízszintes hímzésdísz is van. Ennek Kalotaszegen vállfű a neve, de ez a díszítésmód a magyarság északi, keleti és déli szomszédainál is előfordul. Torockóról olyan mellé varrott ujjú ingtípus ismert, amelyet szűk ujja aljáról sípujjúnak neveztek. A mellé varrott ujjú ing magyar területen inkább a női viselet tartozéka. De a magyarságtól keletre és délre, sőt északra is ez az ingforma a férfiviseletnek is része – valamilyen halvány nyomok (Kalotaszeg, Sárköz) magyar területről is vannak a férfi mellé varrott ujjú ingről. – Irod. Palotay Gertrúd: A magyarországi női ingek egy szabástípusa (Népr. Ért., 1931); Enachescu-Cantemir, A.: Le costume populaire roumain (Craiova-Bucureşti, é.n.); Stránská, Dr.: Lidova kroje v Československu (Praha, é.n.); T. Knotik Márta: A Dél-Alföld női vászonruhái (Móra Ferenc Múz. Évkve, 1964–1965, Szeged, 1966).