mezsgye

keskeny földsáv, amely az egyik gazda földjét (szántó, rét, kaszáló) a másikétól, a szomszédjáétól elválasztja. A mezsgye a magyar nyelvben szláv eredetű szó, korábban szélesebb értelemben jelentette a határjeleket és kerítéseket. A mezsgyék sík területen jelentéktelen, kb. arasznyi földsávok. Mivel véletlenül vagy meg nem engedett módon földgyarapítás céljából készakarva gyakran elszántották őket, perek és viszályok elkerülése végett sok helyen a mezsgyék végeit nagy kővel, karóval, kőrakással stb. jelölték meg. (→ még: cuca, → csóva, → hancsik, → komp) Ezek ellenőrzését és megújítását, a mezsgyenézést sok vidéken tavaszi ünnepnapokon a határt csoportosan járó gazdák végezték. A hegyes-dombos területeken a teraszosan művelt földeket széles (1–2 m), erősen lejtő, füves mezsgyék, ún. szőrös mezsgyék választják el, amelyeken gyakran bokrok és fák is nőnek. Ide dobálják ki a talajból előkerült köveket is. Ilyenformán a parcellák nagyságát és formáját évszázadokon át megőrizték a néhol kerítésnyire magasodó mezsgyék. A széles mezsgyéket a tulajdonosok időnként szétmérik, azonban lejtése, kövessége, bokrossága miatt általában nem tudják használni, legfeljebb füvet sarlóznak rajta. Kaszálás előtt a mezsgyevonalaknál lábbal letiporják a füvet. Régi szokásjog alapján a rétek, kaszálók közötti mezsgye kaszálása azt illeti, aki előbb kaszál.