cuca

1. hegyes pálca, bot, pózna, amelyet a kaszáló felosztásakor a kimért parcellák határának jelzésére a földbe szúrnak. A D-Alföldön és a DK-Dunántúlon több értelemben is használatos cuca szó valószínűleg déli szláv eredetű, s a régiségben „lándzsa” jelentése is kimutatható. A kaszálódarabok időszakos, ill. állandó határainak jelzéséhez használják (→ még: cégér, → csóva, → hancsik, → mezsgye, → komp, → útjel). – 2. A kukorica és a burgonya vetéséhez, ill. ültetéséhez használt → ültetőfa neve a D-Dunántúlon. – 3. A Felső-Kiskunságban a gyermekek jégszánkójának két szeges végű tolóbotja. – Irod. Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsó folyása vidékének rétgazdálkodása (Népr. Közl., 1957); Kósa László: A dél-somogyi burgonyatermelés (Ethn., 1968).