kataszter, katalógus

a népi kultúra egyes ágain belül az addig gyűjtött, publikált és közöletlen adatvariánsok valamilyen szempont szerint (pl. strukturális, betűrendes, földrajzi stb.) rendszerezett feldolgozása. A néprajzi archívumtól és néprajzi adattártól megkülönbözteti dinamikusabb volta, közvetlenebb munkaeszköz jellege (esetleg a cédularend alakíthatósága). A kataszterek motivikai, strukturális, földrajzi stb. összehasonlítások megbízható végzéséhez és az ésszerű szövegközzétételhez nem nélkülözhetőek. Európában az északi országok kataszterei voltak úttörő jelentőségűek. Hazánkban Muharay Elemér agitatív ösztönzésének nagy érdeme, hogy 1951–58-ban az akkori Népművészeti (mai nevén: Népművelési) Intézet költségén, a többi hazai néprajzi fórummal egyetértésben kataszterek létesültek: népzenei, népköltészeti dalszöveg, népszokás, népi sportjáték, népviselet, népi tánc, népi gyermekjáték. – Más tudományos intézetekben különféle egyéb kataszterek találhatók: az MTA Néprajzi Kutató Csoportban a népmesei típuskatalógus melletti kataszter, a mondakataszter, az MTA Zenetudományi Intézetében különböző (részben nemzetközi) dalkatalógusok, európai dallamkatalógus, az MTA Irodalomtudományi Intézetében régi magyar költészeti archívum. Speciális értékes adattár a Sámánarchívum, a történeti néprajzi archívum, a népi vallásosság archívuma. A vidéken található kataszterek között nevesek a → Sárospataki Református Főiskola Faluszemináriumának gazdag anyagtára, Zalaegerszegen a Táj- és Népkutató Intézet Adattára és a → Sárospataki Felvidító. – Irod. Ujszászy Kálmán: A sárospataki főiskola faluszemináriumának 1948–49. évi működéséből (Ethn., 1949); Pogány Péter: Az országos népköltészeti szövegkataszter (A Néprajzi Múz. Adattárának Ért.-je, 1953); Kovács Ágnes: The hungarian folkstale-catalogue in preparation (Acta Ethn., 1955); Martin György: Beszámoló a Népművészeti és Népművelési Intézetben végzett tánckutató munka eredményeiről (Ethn., 1965); Hajdú Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Bp., 1971).