| sárospataki kerámia | TARTALOM | sárpad |
Sárospataki Református Főiskola Faluszemináriuma, a
a Tiszáninneni Ref. Egyházkerület sárospataki Teológiai Főiskoláján létrehívott szociológiai és néprajzi tevékenység, ill. gyűjteményeinek megjelölésére hivatalosan is használt megnevezés. A Sárospataki Református Főiskola Faluszemináriuma az 1931–32. évi tanév I. félévétől a hallgatóság spontán kezdeményezésére Újszászy Kálmán és Szabó Zoltán tanárok vezetésével szociológiai vitafórumként jelentkezett. Weiss István A mai magyar társadalom (Bp., 1929) c. könyvének kritikai elemzése során, ill. a világgazdasági válság nyomasztó hatására fordultak a főiskolai hallgatók az egykori magyar falu társadalmi és kulturális kérdései felé, igyekeztek választ találni a kor agrárközösségeinek égető gondjaira. Az aktuális tudományos, szépirodalmi művek megvitatása után merült fel a gondolat, hogy rendszeres helyszíni adatgyűjtést végezzenek. 1932 nyarán és őszén láttak először munkához a sárospataki Alsóhatár tanyavilágában. Később a Hegyalja, Hegyköz, Bodrogköz területének alaposabb megismerését tűzték ki célul. Rendszeressé tették kiszállásaikat. A volt szemináriumi hallgatók a szélesebb körből a Tiszáninnen területéről folyamatosan küldtek be anyagot. Egy 1947 elején lezárt beszámoló 48 közelebbi község részletesebb vizsgálatáról, 20 kisebb távolabbi tájegység felderítéséről adott számot. Ugyanerre az időre 1500 kötetre szaporodott a falu irodalmával kapcsolatos külön könyvtáruk, 1000-re tehető a Sárospataki Református Főiskola Faluszemináriuma résztvevői által gyűjtött néprajzi tárgyak száma. Mintegy 6000 népköltészeti szövegegységet is lejegyeztek. Rendszeresen gyűjtöttek adatokat a vizsgált közösségek településrajzára, egészségügyi viszonyaira, szociográfiai és vallásszociológiai helyzetére vonatkozóan. A munkálatok melléktermékeként nagyértékű rajz-, fénykép- és településképeket megörökítő levelezőlap-gyűjteményt is létrehoztak, tájtörténeti nyomtatványgyűjteményt létesítettek. A Sárospataki Református Főiskola Faluszemináriuma tagjai részt vettek a parasztság szociális öntudatra ébresztésében. A Sárospataki Református Főiskola Faluszemináriumára, ill. a főiskolára támaszkodó népfőiskolának köszönhető, hogy az aktív antifasiszta paraszti ellenállásnak olyan biztos bázisai alakultak ki, mint a Szabolcs megyei Tiszaladányban. A Sárospataki Református Főiskola Faluszemináriuma hivatalosan is igyekezett eljárni a kutatópontjain tapasztalt szociális problémák, igazságtalanságok államigazgatási fórumokon történő megoldása érdekében. A Sárospataki Református Főiskola Faluszemináriuma a sárospataki ref. főiskola 1952. évi megszüntetése után mint a Tiszáninneni Ref. Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Múzeuma, ill. Egyháztörténeti Adattára élt tovább s fennáll ma is. Újabban az amerikai magyarságra vonatkozó könyv- és folyóiratgyűjteménnyel gazdagodott. – A Sárospataki Református Főiskola Faluszemináriuma egykori hallgatói a hazai néprajzi kutatásnak máig aktív munkásai, akik elsősorban az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalom révén támogatják a szaktudományt. A Sárospataki Református Főiskola Faluszemináriuma munkája szorosan kapcsolódott a hasonló kortárs mozgalmakhoz, a Sarlósokhoz (→ Sarlósok falujárásai), az → Erdélyi Fiatalokhoz és a → Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumához. A Sárospataki Református Főiskola Faluszemináriuma a ref. főiskolai ifjúság egyik legfontosabb antifasiszta politikai iskolájává vált s emellett segített megismerni és megismertetni a kor égető társadalmi ellentmondásait, rendkívül eredményesen terjesztette a magyar néprajz egykorú eredményeit. Eredményes munkája később az egri jogakadémia hasonló célkitűzésű kísérleteit inspirálta és a helyi gimnáziumban is folyt eredményes szakkörvezetés. – Irod. Újszászy Kálmán: A faluszeminárium (Sárospatak, 1934); Újszászy Kálmán: A sárospataki főiskola faluszemináriuma (Bp., 1947).
