Sarlósok falujárásai

az első magyar diákfalukutató mozgalom. A Sarló elődje az 1924-ben Prágában alakult magyar főiskolás cserkészszervezet, a Szent György Kör volt. A Szent György Kör regösmozgalma nyitányaként 1925 őszén pályázatot írt ki falusi gyerekeknek rendezendő mesedélutánra. Ennek sikere a kör vezetőit megerősítette abban a meggyőződésükben, hogy az angol jellegű cserkészmozgalmat magyar népi szellemben megreformálják. Eszméiket Ady Endre, Móricz Zsigmond és Szabó Dezső műveiből merítették, de hatott rájuk Bartók Béla és Kodály Zoltán munkássága és a korabeli magyar néprajztudomány vezető egyéniségeinek bíztatása is. A magyar nemzetiségi kultúra megerősítéséhez, a szellemi élet megújhodásához a magyar faluból és a magyar népi kultúrából akartak támaszt nyerni. Mozgalmuk mindvégig mentes maradt a nemzeti elfogultságtól és a sovinizmustól, a népek testvériségét, a Duna-medence népeinek egymásrautaltságát hirdette. A mozgalom központi fóruma a Losoncon megjelenő cserkészújság, a Mi Lapunk, és a később röpirat-újság formájában kiadott Vetés volt. Itt jelentek meg az elvi irányító és a beszámoló cikkek. 1927-ben regösvándorlás keretében 27 diák négy csoportban járt be 38 szlovákiai magyar községet népművelő munkát és néprajzi gyűjtést végezve (Mátyusföldjén, Nyitra vidékén, a Garam és az Ipoly mentén, Gömörben és Kárpátalján). Ekkor már élénk kapcsolatban álltak Györffy Istvánnal, Bátky Zsigmonddal és Solymossy Sándorral, akik szakmai tanácsokkal látták el és személyesen bátorították őket. Kezdett kialakulni kapcsolatuk a falukutatás iránt érdeklődő radikálisabb mo.-i diákmozgalmakkal is. Közben 1928 nyarán a Szent György Kör tagjaiból és a regösmozgalom résztvevőiből a gombaszögi táborozáson megalakult a Sarló. A mozgalom teljes jelentőségében kibontakozott. Programjában a magyar főiskolás és középiskolás diákságnak a magyar tömegek gazdasági, szellemi és társadalmi életének tanulmányozását hirdette meg. Célul tűzte ki a hiányzó kisebbségi tudományos élet megteremtését, a fiatal csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezését. Mindezek érdekében fokozatosan kezdte kiépíteni a tudományos szociográfiai munkát. A regöscserkészek falujárás közben döbbentek rá az eszményített népi élet árnyoldalaira, a szlovákiai magyar falu reális képére, szociális nyomorára, és nyomasztó társadalmi helyzetére. Ezek a felismerések hozzájárultak ahhoz, hogy a Sarló célkitűzései egyre inkább radikális, majd baloldali politikai tartalmat nyerjenek. Közben a konzervatív cserkészvezetők az állami hatóságokkal együttműködve fölléptek ellenük és hamarosan kiszorították őket a középiskolás cserkészmozgalomból. Az új típusú szociográfiai jellegű falujárások résztvevői majdnem teljes számban főiskolásokból kerültek ki. Megszerkesztették az első magyar nyelvű szociográfiai kérdőíveket (Csáder Mihály: Népegészségügyi kérdések; Balogh Edgár–Horváth Ferenc–Dobossy László–Asztély Sándor: A gyarmati és osztálykizsákmányolás jelenségei). 1930 nyarán négy csoportban végeztek szociográfiai kutatást (Ipoly melléke, Gömör, Bodrogköz, beregi Tiszahát). 1930–31-ben a Sarló kapcsolatba került a munkásmozgalommal. Néhány tagja belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba. Ez azonban már a mozgalom végső polarizálódásának és fölbomlásának idejére esett. A Sarlósok falujárásának eredményeiről elsősorban riportok, beszámolók, röpiratcikkek jelentek meg, nagy monografikus terveiket sosem valósították meg. Azonban példájuk, az első magyar diák-falujáró mozgalom példájára, ösztönzőleg hatott mind a mo.-i (→ Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma), mind a romániai magyar (→ Erdélyi Fiatalok) hasonló jellegű falukutató mozgalmakra. (→ még: falukutatás) – Irod. Kovács Endre: A Sarló története (Az ország útja, 1938); Balogh Edgár: Hét próba (Bp., 1965); Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén (Bratislava, 1967); Ez volt a Sarló (Bp., 1978).

„A mi lapunk” egyik számának címoldala (1926)

A „Vetés” c. röpirat