erdélyi cifraszűr

TARTALOM

erdélyi háztípus

Erdélyi Fiatalok

a hasonló című kolozsvári folyóirat köré tömörült fiatal értelmiségi társaság, amely a szociográfiai kutatást tűzte ki célul maga elé. Az Erdélyi Fiatalok c. folyóirat 1930-ban, nem sokkal megjelenése után a csehszlovákiai Sarlósok (→ Sarlósok falujárásai), a → Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, a bp.-i Bartha Miklós Társaság és a román Dimitrie Gusti professzor munkásságának hatására faluszemináriumot szervezett, melynek feladata a falusi népművelés és a falu tudományos megismerése volt. Az első falukutatás alkalmából báró Bánffy Ferenc kolozsborsai birtokán öt főiskolai hallgatót látott vendégül (Demeter Béla, Miklós András, Mikó Imre, Pálffy Zoltán és ifj. Szabó Géza), akik kilenc vegyes lakosságú község magyarságának helyzetét vizsgálták meg. Ennek eredményeként születtek meg az „Erdélyi Fiatalok falu-füzetei” (Demeter Béla: Az erdélyi falu és a szellemi áramlatok, Cluj-Kolozsvár, 1932; Mikó Imre: Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés, Cluj-Kolozsvár, 1932 stb.). A kezdeti jelentős eredmények után az Erdélyi Fiatalok közt politikai nézeteltérések támadtak, ami a tagság megoszlását vonta maga után, de a falukutatás továbbfolytatását nem akadályozta. 1931–32-ben alakult több olyan egyesület és társaság (pl. a Székelyek Kolozsvári Társasága, A falu barátainak köre), amely szintén falukutatást és népművelést tűzött ki célul maga elé. Hasonló munkát végeztek a felekezeti főiskolás egyesületek is (Majláth Kör, Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Dávid Ferenc Egylet). A politikai viszonyok azonban szervezett mélyreható kutatásokat alig tettek lehetővé. 1936-ban a kolozsvári ref. teológia kezdeményezésére a kalotaszegi Bábonyban rendeztek falukutató tábort. Az anyagi alapot Kós Károly és a kalotaszegi ref. egyházmegye teremtette meg. A hatósági engedély elnyerésére Gusti professzor közbenjárására volt szükség. A táborozást 23 főiskolás részvételével Szabó T. Attila vezette. A résztvevők jelentős fizikai munkát is vállaltak (utat építettek, patakot szabályoztak), ill. elkészítették a község történeti-demográfiai felmérését, feltérképezték a települést, felmérték a lakásviszonyokat, népnyelvi és néprajzi gyűjtést végeztek. A következő nagyobb erdélyi magyar falukutatást Venczel József szervezte. Az ösztönzők között ott volt Erdei Ferenc és Kovács Imre is. Venczel József Gusti monografikus szociológiájának példája mellett sajátos új módszerrel kísérletezett. A kiszállást alapos kollektív előkészítés előzte meg. A 33 különböző szakos egyetemi hallgató (jogászok, orvosok, közgazdászok, tanárjelöltek, teológusok) egyhetes tanfolyamon egyetemi előadóktól 14 előadást hallgattak. Ezután került sor 1941 nyarán a mezőségi Bálványosváralján az egyhónapos falukutató táborra. Venczel József elválasztva az informatív és az objektív adatgyűjtést, a hangsúlyt az előbbire tette. A vizsgálatoknál – miközben a néprajz a legnagyobb jelentőséget kapta – igyekeztek a lehető legteljesebb komplexitást biztosítani. A kutatók feladatait a kétnaponként tartott értekezleteken beszélték meg. A munka családösszeírással kezdődött, s ahol legszívesebben fogadták a kutatókat, oda később is visszamentek és szakmájukba vágó feljegyzéseket készítettek. Másfél hét után a feljegyzések rohamosan szaporodtak, és a munkatársak személyes munkabeosztást, szűkebb területet kaptak. A harmadik héten rendezték az anyagot. Ezután már nem a kutatók érdeklődése irányította az adatgyűjtést, hanem a hiányokat kellett pótolni. A bálványosváraljai falukutatás – az egyik legmódszeresebb magyar falukutató tábor – több mint 5000 informatív cédulát, 7–8000 családtörténeti és népmozgalmi cédulát, nagyszámú térképet, fényképfelvételt, fonográffelvételt eredményezett. A feldolgozást és a publikációt azonban a háborús események megakadályozták. Az erdélyi magyar szociológiai és falukutató törekvések beszámoló cikkei és tanulmányai elsősorban az Erdélyi Fiatalok, a Hitel, a Magyar Kisebbség és az Erdélyi Múzeum c. folyóiratokban láttak napvilágot. (→ még: falukutatás) – Irod. Venczel József: A falumunka és az erdélyi falukutató mozgalom (Kolozsvár, 1935); Szabó T. Attila: Az első munkatábor (Hitel, 1937); Venczel József: A falukutatás módszerének vázlata (Kolozsvár, 1941); Molter Péter: Falukutatás Bálványosváralján (Hitel, 1941); Markos András: A monografikus falukutatás (Társadalomtudomány, 1943).