nádpikula | TARTALOM | nadrágellenző |
hosszú, bő vagy szűk szárú, ellenzővel vagy gombolással záródó hasítékú, alsótestet fedő férfiruha. Két szárból és a két szár közé iktatott fenékből (ület, pöcök) áll. Anyaga szerint lehet → vászonnadrág, néha négynyüstös erősebb vászonból vagy → szűrnadrág. Ez utóbbinak nem volt toldása a két szár között, de elöl ellenzős volt. A szűrnadrág erdélyi neve harisnya. A szűk és bő vászonnadrág mellett a bőr és szűrposztó nadrág volt a paraszti öltözet téli és ünnepi kiegészítője. A 1617. sz.-tól a gyári posztóruhák közül elsőként a nadrág használata terjedt el a kézművesek és a módos parasztság körében, mégpedig → ellenzős nadrág változatában. Ezt a magyar parasztinak tartott, de tkp. nemesi és katonai öltözetből átvett nadrágtípust szinte a 20. sz. elejéig országosan és általánosan viselték, alatta a vászonnadrág szűk változata alsóruha szerepet töltött be. A 19. sz.-tól különböző divathatásoknak engedve más nadrágformák is megjelentek a paraszti öltözködésben. A rövid életű → rajthúzli, majd a → pantalló csaknem kiszorította az ellenzős nadrág viselését. Ez utóbbi, az 1920-as években megismert → bricsesznadrággal együtt, végül a II. világháború után el is foglalta az ellenzős nadrág helyét a kivetkőzött parasztság öltözetében. A nadrág szó szláv, valószínűleg bolgár eredetű. Első előfordulása az 1395 körüli Besztercei Szójegyzékből való. (→ még: posztóruha) Irod. Palotay Gertrúd: A „harisnya” szabása Csík megyében (Népr. Ért., 1937); Kresz Mária: Magyar parasztviselet, 18201867 (Bp., 1956); Fél EditVarga Marianna: Népviselet. Orosháza néprajza (Orosháza, 1965).