kendermorzsoló henger

a → kenderpuhítás egyik eszköze, kör alakú, simára kiképzett élére állítottan körbejáratott malomkő, esetleg malomkőpár, vagy újabban bordázott felületű, kónuszos vashenger. A rostcsomókat (→ kendertörő) a kő vagy a henger járásának az útjába teszik, s amikor az átment rajta, megforgatják. A malomköves kendermorzsoló hengerek járgányosak, állathúzta meghajtásosak, a vashengerek vízi- vagy motormeghajtásos malmokhoz kapcsolódnak. A malomköves kendermorzsoló hengert megtaláljuk a Kárpát-medencében, a Bácskában, a déli Duna mentén, a Balaton-felvidéken, ezenkívül Bp. környékén, valamint Gömörben. A vashenger Hevesben, Borsodban, Abaújban fordul elő, ahol a vízimalmokhoz kapcsolódott. A malomköves forma a régibb, a vashengerest mindössze az 1910-es évek óta alkalmazták s a kenderkalló rovására terjedt el. A kendermorzsoló henger népi neve általában dörzsölőmalom, morzsolóhenger. A kender, ill. a lenrost kikészítésénél alkalmazva a Ny-i-Alpok vidékén (Svájc, Schwaben, Elszász) találjuk meg a kendermorzsoló hengert mind egyköves, mind kőpáros formában, gyakran járgányos meghajtással. Ugyanitt olajütő malommal összekapcsolva a megpörkölt olajos magvak összezúzására is használják. Olajkészítésre, pontosabban az olajbogyók összezúzására azonban az egész Mediterráneumban, Palesztinától Spanyolo.-ig, É-Afrikától Európában az olajfa határáig alkalmazzák. Ettől északra kontinensünkön pedig egy, a Bretagne-tól a Duna menti országokig húzódó szélesebb zónában olajos magvak zúzására, emellett bor, ill. ecet készítéséhez gyümölcs törésére, valamint szemes termények (köles) hántolására szolgál, s végül – a Ny-i-Alpok vidékén – a rostkikészítő eszközök sorába is bevonult. A Kárpát-medence déli részén igen szórványosan mint ecetkészítésre szolgáló gyümölcszúzó megtalálható. Rostpuhításra való alkalmazása nálunk nem helyi fejlődés eredménye, hanem valószínűleg azoknak a 18. sz.-ban a Bácskába és a Balaton-felvidékre betelepült német csoportoknak a révén került, amelyek D-Németo.-ból települtek át. A kendermorzsoló hengernek a telepített német falvakból való továbbterjedése a magyar nyelvterületen kötélgyártó mesterek révén nyomon követhető. – Irod. Ébner Sándor: A kendermunka népi szerszámai Magyarországon (Népr. Ért., 1927).