kidobolás

a méhek átűzése tele kasból az üresbe. A telegyűjtött → méhkast a tetejére állítják, ráhelyezik az üreset, és a két méhlakás érintkezését körülkötik ruhával. Ezután kézzel vagy két keresetlen fadarabbal két oldalon ütögetni kezdik az alsó kast. A zajt nem szerető méhek elhagyják lépjeiket és felvándorolnak az üres kasba, amelyet azután a méhesben régi helyére állítanak. Egyes helyeken, miután kivágták a mézes lépeket és benne hagyták a kas tetejében levő fiasítást, ismét visszadobolják a méheket eredeti kasukba. A kidobolás a hagyományos → köpűs, kasos → méhészettel szemben a → méznyerés újabb módja. Nyár vége felé az üres kasba űzött méhek kedvező időjárás esetén még tudnak gyűjteni téli eleséget. A felesleget így lefojtás nélkül el tudják venni. A kidobolást már a 17–18. sz.-i → méhészkönyvek is említik, de a paraszti méhészeti gyakorlatban még a 20. sz. első felében sem volt általánosan elterjedt. – Irod. Szabadfalvi József: Méhészkedés a szatmári Erdőháton (Ethn., 1956); Örösi Pál Zoltán: Méhek között (Bp., 1957); H. Kerecsényi Edit: A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Népr. Közl., 1969); Balassa M. Iván: Kéziratos méhészkönyveink egyik típusa: a Nagyváradi Méhészkönyv (Agrártört. Szle, 1970).